Mint azt a legtöbben hangoztatják, házasságban is kell a magánszféra. Mármint nekik! Mert házastársuknak még a .. át is átkutatnák! Nem képmutatás ez?

Épeszű ember nem kutat a másik után. Ha csak eszébe jut, az a kapcsolat reménytelen.

Amit írsz, az az. De azt nem értem, miért mondod azt, hogy ezzel mindenki így van. Nekem a telefonom, sms-eim, emailjeim, pénztárcám és a táskám tabu. Abba senki sem nyúlhat/olvashat bele, csak én. Viszont én sem nyúlok a férjem telefonjába, emailjeibe, pénztárcájába. Nem bontjuk fel egymás leveleit. Amit én elvárok, azt én is betartom.

Igazad van, képmutatás. Mi 8 éve vagyunk együtt, minden jelszó le van mentve a gépen bárki akkor néz be amikor akar, persze nem szoktunk, de ha kintről bekiabálok, hogy nézze már meg jött e e-mail vagy milyen sms-t kaptam simán be tud lépni. Ott ahol már kutakodás van nem normális. Mondjuk szerintem a se ahol tabuk vannak...de ez én vagyok.

Aki azt hangoztatja, hogy kell a magánszféra, az általában ő maga is betartja, és nem kutakodik a másik holmijában. Akik kutakodnak, azok olyanokat szokták hangoztatni, hogy a házasságban minden közös, nincsenek titkok egymás előtt, és hasonlókat... Csak tudnám, hogyha nincsenek titkok, akkor minek kell kutakodni???

Miért ne lenne normális, ha van tabu? Nem szeretek más pénztárcájába nyúlni, és azt sem szeretem, ha az enyémbe belenyúlnak. Az emailjeim rám tartoznak, nem mintha titkaim lennének, de az, hogy a barátnőm épp milyen lelki válságon megy keresztül, nem tartozik rajtam kívűl senkire, még a férjemre sem. Elvégre nekem írta meg, nem a férjemnek. Szerintem meg az a nem normális, ha a valaki azt hiszi, hogy attól, hogy párkapcsolatban, házasságban él, akkor mindig mindent tudni kell a másikról, és a másik fenekében lenni, elvégre nem kell a magánszféra...

Normális esetben képmutatás. Annak viszont oka van, ha az addig jól működő kapcsolatban valamelyik fél kutatni kezd, érdemes ezt tisztázni.