Nem tudnak semmit rólam, mégis szerelmesek lesznek belém, miért?

Nem azt mondom, hogy nem ismerik az érzéseimet, gondolataimat, véleményem, vagy épp mit szeretek csinálni, és mit szeretnék elérni, de voltaképp semmit, de semmit, de semmit nem tudnak rólam. Olyan vagyok, mint egy könyv, aminek csak a fejezetei címét, és azok első és utolsó oldalát olvashatnák, de a többi homályba vész. És mégis sokan, előbb-utóbb, de belém fognak szeretni. Lehet, hogy pont ezért?