Úgy érzem, hogy minden egyes elutasításával elvész belőlem valami?

Úgy érzem, hogy szépen, lassan, teljesen felőrli a lelkesedésem, tompítja a kreativitásom, gyengébbé tesz, legyűr. Próbálok érdekesebbnél érdekesebb, különlegesebbenél különlegesebb dolgokat összehozni. Néha olyan, mintha engedne, néha olyan, mintha látni sem akarna. És ez teljesen leépít. Már nem igazán látok semmire sem reményt. Elég picsogó és önsajnáltató cucc lett, tudom, de nem tudom, hogy mit tehetnék, mert szeretném megszerezni, csak épp kezdek lemerülni durván.