Valakinek esetleg valami ötlete, hogy pozitívan jöjjek ki ebből?

Sejtem, hogy a válaszaitok kb 90%-a ellenem fog irányulni, amit meg is értek. Tudom magamról, hogy egy szemét alak vagyok.

Szóval kezdeném azzal, hogy 24 éves vagyok, a barátnőmmel élek már lassan 4 éve.

Kicsit több mint 1 éve hazaköltözött egy régi haverom, a régit olyan réginek értsétek, hogy még általános suliban barátkoztuk.

Sajnos úgy alakultak az események, hogy összefutottunk egy haveri iszogatáson, ami nem is volt gáz, pár szót váltottunk, de ennyi. Aztán egyre többet találkoztunk. Néha-néha, hogy is mondjam?! „Véletlenül(?)” elcsattant egy-két csók. Mindketten csak poénnak fogtuk fel, vicces volt. Aztán napról napra több lett. Próbálom a minimálisra csökkenteni a találkozások számát, de egy kicsit nehéz.

Számomra ez csak móka, szex, semmi más. Viszont az ő részéről nem. Persze jó vele együtt lenni, de én a barátnőmet szeretem.

Anyukája már egy jó ideje cseszeget, hogy ne játszadozzak az érzéseivel. Kiszabott egy határt, addig le kell építenem a fiát. Ha folytatom a „játékot” mindent elmond a barátnőmnek.

Na mármost, a tervem az, hogy próbálom úgy tenni a kártyákat, hogy mindenem megmaradjon. De az anyját nem tudom hova tenni, beteges, követ, nem hagy békén.

Valakinek esetleg valami ötlete, hogy pozitívan jöjjek ki ebből?