Lehet-e egy ember olyan társ mellett boldog, aki nem a szellemi társa?

nagy "pszichológus filozófus" megkérdezi, hogy lehet e boldog valaki,miközben ő van ilyen helyzetben és ő éli át.

te az vagy,vagy sem?

én tudtam az lenni mivel nőktől lényegesebb kevesebb szellemi munkát várunk ,sokkal több kéz és szájat!

Sajnos nekem is azt kell mondanom, hogy nem.

Nagyon fontos az, hogy el tudjatok beszélgetni ilyen témákban. Mármint persze csak akkor fontos, ha a kapcsolatban legalább az egyik félnek erre van igénye. De ahogy írtad, neked van.

Kizárt hogy hoszútávú boldog kapcsolattá fejlődjön ez a barátság vagy szerelem, nem tudom te minek érzed. Cianotikus hatással van a szellemi különbség két ember egymás iránt táplált érzelmeire. És annál erősebb a méreg, annál gyorsabban hat, gyorsabban erodál, minél nagyobb az űr a két fél intellektusa között.

Az hogy nagyon okosnak látod, valószínű a testi vonzalma, ami hat rád, az generálja benned ezt az minősítést. Mert akit a sporton kívül semmi nem érdekel, nem hajlandó beszélgetni veled ha ezt igényled, nem képes megérteni, értelmezni a problémádat az, az empátia képtelenségét bizonyítja. Szóval egy ilyen embert sok mindennek lehet nevezni de okosnak a legkevésbé. Próbálhatod, erőltetheted ezt a párkapcsolatot, de rövid időn belül kiábrádulsz és kilépsz belőle, ezt 100 százalékos bizonyossággal ki merem jelenteni. Ezért én azt mondom:

Sincerum est nisi vas, quodcumque infundis acescit.