Miért van ez? (többi lent)

Sziasztok.

Nem is tudom hol kezdjem..

Pár napja szakítottam a barátnőmmel. 2,5 hónapig tartott, ami nem sok..

Nagyon-nagyon sokat voltunk együtt, szinte minden nap délutántól estig, hétvégéket is együtt töltöttük. Viszont nekem egy idő után ez sok lett, és nem beszéltem ezt meg vele, mert nem akartam megbántani. Tudtam, hogy neki ez nem sok, és nagyon jól érzi magát, ellenben velem, aki néha inkább találkozott volna a barátaival, vagy csak otthon maradt volna, ez szerintem meg is látszott rajtam. Volt olyan, amikor egyszerűen nem volt témánk, nem tudtunk miről beszélgetni, ez is zavart, lehet a túl sok találkozás miatt volt, mert kifogytunk. Mielőtt összejöttünk másfél évig beszéltünk neten, majdnem minden nap reggeltől estig, (a kapcsolatunkban is, amikor nem voltunk együtt a telefonon lógtunk). Szeretem őt, de nem vagyok biztos benne, hogy szerelmes is vagyok..az elején az voltam, ez 100. De most, nem tudom eldönteni. Tudom, hogy ő szerelmes belém, nagyon, és eszméletlenül szeret engem, és hiányzom neki ha nem vagyok vele. Nálam viszont nem ez a helyzet, mint mondtam az elején éreztem nagyon nagy szerelmet, utána már csak szeretetet, na meg a hiányzás..én nem érzem azt a "húú de hiányzol basszus nem bírok nélküled lenni" dolgot, ha nincs velem nem dől össze a világ, elvagyok. Egy ideje nem beszéltem vele, és egyfolytában ő jár a fejembe, mindig. Egyik pillanatban azt gondolom, hogy lehet megbántam a szakítást, és vele szeretnék lenni, a másikban pedig azt, hogy jobb lesz így. Azt tudom, hogy még mindig fontos nekem, érdekel mi van vele és nem bírnám ki, ha mással látnám, belegondolni is szörnyű. Hiányzik most is, de elvagyok nélküle. Olyanok is járnak a fejembe, hogy mi van akkor, ha ez csak megszokás, hiszen rengeteget beszéltünk, most meg egyáltalán nem, és ez nem tetszik, vagy mi van ha bűntudatom van amiatt, hogy megbántottam, és tudom, hogy miattam nagyon rosszul érzi magát, mivel én sosem akartam bántani őt.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mit akarok, mit kéne tennem. Felkeresni, beszélni vele és újra megpróbálni, vagy békén hagyni.. Amiatt is félek felkeresni, mert mi van ha rájövök, hogy mégsem akarom, és amit érzek az csak megszokás, és ezzel még jobban megbántom, kiborítom szegényt.

Bocsi, ha össze-vissza írtam dolgokat, esetleg nem érthető, össze vagyok zavarodva még most is.

Oh, azt kihagytam, hogy mindkettőnknek első igazi, rendes kapcsolata volt, ő azt is mondta hogy lehet emiatt nem tudta/tudtuk mi számít soknak, és később ez változhat..