Van ennek így még értelme? 1 éve vagyunk együtt a barátommal. Ő 26, én pedig 22. A problémám az, hogy alig szán rám időt.

Már többször is szóba hoztam ezt, egyszer szakítottam is vele emiatt, de rájöttem, hogy túlságosan szeretem, ezért adtam még egy esélyt és elfogadtam, hogy ő ilyen, megpróbálok hozzászokni. Mikor vele vagyok, akkor jól érzem magam, érzem, hogy szeret, de heti 1-2 alkalom nekem kevés. Pláne úgy hogy gyalog 5 percre lakik tőlem. Múlt héten csütörtök este 2 órát szánt rám, utána aludtunk és ennyi. Az a baj, hogy amúgy ő számomra tökéletes lenne, a családjával is nagyon jól kijövök, annyira jó lenne... de mégsem az. Még sose volt ilyen jó barátom. De hát úgy látszik mégsem vagyok boldog. Mit tennétek a helyemben? Szakítanátok? Úgy érzem nincs erőm hozzá. Sose hív fel, üzenetet is napi 1-2-tőt kapok max. Holnapután lesz az évfordulónk, már olyan jól elterveztem mindent, de most legszívesebben lemondanám, semmi kedvem nincs hozzá. Mit tegyek? :(