Barátom/Szerelmem?

sok éve ismerjük egymást a párommal általános suliba jártunk negyedik osztályban ismertem meg egészen 12.edikig barátok voltunk nagyon jó

mondhatni a legjobb barátok. sosem bíztunk egymáson kívül más emberben és mindig egymásnak beszéltünk a gondokról. mindig is tudtam hogy ő szerelmes belém

és ezt párszor el is mondta nekem én csak kötödtem hozzá a barátsága volt az ami miatt kitartottam mellette sok éven keresztül. de jött egy forduló pont az életünkbe

el kellet volna válnunk egymástól.. mi egymásra néztünk és tudtuk hogy nem!! hogy nem fog el menni nem fog itt hagyni... és ott abban a pillanatban jöttem rá hogy ő nem csak a barátom...ő az életem

miatta kelek fel reggel már évek óta miatta szebb a napom miatta mosolygok minden nap mert ő itt van nekem mint "barát" rá néztem és azt mondtam neki: valamit érzek irántad ami több mint barátság de

nem tudom hogy szerelem e... tudta hogy érzek valamit iránta tudta mindig is hogy nem tudnám elképzelni az életem nélküle...mert valójában én szerelmes vagyok belé csak magamnak se merteb be vallani.

már jó pár hónapja együtt vagyunk mint (szerelmesek) és azt érzem hogy hibát követtünk el... attól félek hogy el fogom veszíteni őt. olyan dolgok történnek mint még soha

ő mindig meg ért engem és mindig el is mondom neki a problémákat nincs a kapcsolatunkban hazugság mindent meg osztunk egymással. megbeszéltük az elején hogy mi nem fogjuk egymást át verni és ha valami

bajt érzünk azonnal szolunk egymásnak. de jönnek a problémák sosem veszekedtünk még eldöntöttük hogy töröljük magunkat mindenféle oldalról hogy ne nagyon éljünk virtuális világot

mert ez is veszéjt jelenthet ránk. próbálom jól csinálni a dolgokat és sokszor bele őrülök túl gondolkodok mindent nagyon fontos nekem csak most érzem a súlyát mennyire...

vannak olyan dolgok amik soha nem voltak míg "barátok" voltunk néha féltékenyek vagyunk egymásra pedig semmi okot nem adunk egymásnak hogy azok legyünk de mégis...

sokszor mondom neki hogy nem akarom elveszíteni és néha meg is kérdezi: hogy mért mondom ezt neki mikor tudom hogy nem fogom soha...

Néha azon gondolkodom hogy szerelmet érzek e iránta vagy csak kötődöm hozzá... mert nincs az a nagyon nagy láng bennem...félek az időtől...