Jó ötlet szerintetek ez?

Szia. Talán jól esne neki, hogy tudja, hogy valaki gondol rá komolyan. De ha névtelenül írod, bár nem feded fel magad, , nem ér célba amit szeretnél .

Tudnia kell , hogy te vagy oda érte.

Lehet hogy válaszra találsz, és szerelemre.

(Nem tudom, hogy ez fő iskola, vagy ilyesmi)

Kedves Kérdező!

Saját tapasztalat alapján szeretnék némi tanácsot adni az ügyeddel kapcsolatban, mert amit érzel, az nem szerelem. A történetem rövid összefoglalása révén remélem, hogy a segítségedre leszek, hidd el, ezzel csupàn magadnak okozol fájdalmat!

Gimnazistaként erős érzelmeket kezdtem táplálni az osztályfőnököm iránt, úgy éreztem, mi rokonlelkek vagyunk, némi, sajátos viselkedési hibától eltekintve őt tartottam a férfiideálom megtestesülésének. Nem testileg, hanem inkább szellemi, lelki tekintetben vonzódtam hozzá, legalábbis azok alapján, amiket mutatott magából az iskolàban, persze a világoszöld szeme, a tiszta tekintete sem volt közömbös számomra. Szerelemnek tulajdonítottam, minden felém kinyilvánított kedvességét, figyelmességét viszonzásnak tekintettem és hozzáépítettem a képzeletemben élő énjéhez, visszanézve összemostam a valóságot a fejemben létező dolgokkal. 8 osztályos gimnázium révén egy összeszokott osztályba kerültem be egyedüli új diákként, ők nem fogadtak maguk közé, csak néhànyan kezdtek közeledni felém pár hét elteltével.( kicsit szégyenlős lány voltam és az első napomon kapott szemét megjegyzés csak rá tett egy tonnával..nem voltam olyan, mint ők...) Szóval a lényeg ebből az, hogy nem érdekeltek,inkább az osztàlyfőnökömmel szerettem volna barátkozni, elhanyagoltam azt néhányat( kb. 3 ember a 29-ből). Az osztály egyébként nem kedvelte a tanárt, ő viszont gyakran megdicsért előttük, mosolygott a folyosón mindig, mikor meglátott...méltányolta a rajztehetségemet is, főként, miutàn egy szénrajzot adtam neki karácsonykor, mivel pont őt húztam ki. Kért is tőlem egy másikat is. Annyira zavarba voltam már előtte, hogy alig mertem ránézni. És ezt észre is vette egy kolléga.

Egyszer megkért, hogy tartsak bemutató órát a rajzról, széntechnikákról..stb. Na akkor olyan zavarba jöttem, úgy elpirultam és egy nyomorult mondatot alig voltam képes összerakni, nagyon megalázó volt, nem is a saját gondolataimat mondtam el, mert akkor még másoknak akartam megfelelni.. hát ideges lett és bevágta az ajtót, miután vége lett. Onnantól dőlt a kártyavár igazán...

Megvoltam sértődve rá (!), nem köszöntem neki, úgy kezeltem őt magamban, mint egy osztálytársat, elfordítottam a fejem a folyosón..stb. és egyébként ő sem szólt hozzám. Úgy éreztem, hanyagol, féltékeny lettem az osztálytársnőimre, átestem elég durván a ló túloldalára..romlott a jeles átlagom..és ott álltam immár " szerelmes mecénás" és barátok nélkül, rossz jegyekkel, zavarodottan..

Aztán másik városban kapott egy irodai állást és év vége előtt pár hónappal elment. Mindennap sírtam, mintha egy darabot szakítottak volna ki belőlem. Búcsú gyanánt készítettem neki egy utolsó ajándékot, át is adtam. Sok volt a hiányzásom, és tanulni sem volt kedvem, nagyon hiányzott. A rajztanárom meg megjegyezte, hogy megint mit adtam neki ( volt ofőnek)...és észre sem vettem..néhány lány is cukkolt ezzel..

3 éven át, minden nap csak, csakis rá gondoltam.

Ballagásra meghívta őt is az osztály, de mikor rám nézett véletlenül, rögtön elkapta a fejét. Hát ez nagyon rosszul esett..ott vigyorgott azokkal, akik a hàta mögött köpködtek rá..

Végül jeles érettségi után egyetemre mentem. Mivel még mindig nem hagytak nyugodni, nem tudtam rendesen lezárni a múltam, ezért egy tisztázó levelet írtam neki e-mail formájában és ezt nagyon jól tettem.

Nem árultam el, mert rájöttem, hogy ez nem szerelem volt. Megkérdeztem többek közt azt is, hogy miért nézett àt rajtam..stb.

A vàlasza...rögtön mindenre rájöttem. Ez egy teljesen idegen ember minden tekintetben, nem is ismerem, nem is ismertem soha. A waldorf, azaz emberközpontú módszert is szóba hozta.

A lényeg, hogy teljesen félreértettem. Rögvest megszűnt ez az érzelem, kiàbrándultam, milyen felszínes alak. Az viszont hatalmas felszabadulást adott, hogy tisztáztam a félreértéseket, békében, nyugodt szívvel lezártam. Most már tényleg nevetek, mikor visszagondolok ezekre, nagyon naiv lànyka voltam.

Remélem ezzel segítettem, minden jót!

egy debreceni lány

Jobban tennéd ha békénhagynád a szerencsétlen tanárod!

Nem lehet köztetek semmi, mert őt egyből kirúgnák! De téged is! UGYE NEM EZT AKAROD???

Illetve te sem gondolhatod komolyan, egy egy felnőtt férfi majd pont egy tini lány iránt fog érzelmeket táplálni/viszonozni??? :-(

Ideje lenni visszaszállni a földre aranybogárka. :-(

Nagyon sajnálom, mi történt vele?

Esetleg látogasd meg a nyughelyét és ott magadban mond el neki, amit éreztél,biztosan meghallja,bárhol is legyen.

Minen jót kívánok!:(