Mit tegyek, ha tudom, hogy az a normalis, ahogy a baratomek elnek, megse tudom megszokni?

Nekem rettenetes a csaladi eletem. Apam es nagyanyam alkoholista, egesz nap teveznek, isznak, veszekszenek, kb heti 1x furdenek. Anyam rosszindulatu, kotozkodo, irigy no. Mindenkivel kiabal, ok nelkul belekot barkibe, utcan, boltban, barhol. Itelkezik, latatlanuk le.kvaz es lef..szoz barkit. A batyamnak ar a rendorseggel is volt dolga drogbirtoklasert, a hugom 14 eves kora ota blizik, iszik, igizik, most 17, de mar vagy 30 fiuval lefekudt. Egesz gyerekkoromban vertek a szuleim, lelkileg terrorizaltak, nem volt nap, hogy ne tort volna el valami, sose volt Karacsony, vagy szulinap. Aztan elkoltoztem, megismertem a jelenlegi paromat, akinek a szoges ellentete a csaladom. A szulei szeretik, tisztelik egymast, tanult, kedves emberek. A testveri es o is tanultak, sportolnqk, kedvesek, udavriasak. Senki nem kiabal senkivel. Es tudom, hogy ez igy lenne normalis, de neha egy egy dolgot annyira nem tudok kezelni. A ferfiak nyitjak elottem az ajtot, kihuzzak elottem a szeket, le-fel segitik a pulcsimat, kabatomat. Vasarnaponkent csaladi ebed, mindig asztalnal esznek, szepen, szeretetben. Nalunk minden etkezes ordibalassa fajult, ezert leginkabb a szobainkban ettunk. Atjarnak a nagymamahoz latogatni, segiteni, bevasarolnak neki. A nagymama minden latogataskor 10x elmondja ugyanazt, megis mosolyogva, turelmesen hallgatjak. Tegnapelott szuletesnapom volt. Kaptam tortat, ajandekot mindenkitol es leblokkoltam, nem tudtam hogyan kezeljem a helyzetet. Tudom, hogy ok egy normalis, kedves csalad, szeretnek en is ilyen gondoskodo, szereto ember lenni, mert jo hatassal vannak ram, de nem tudom hogyan tegyem. Fel ev alatt, amiota egyutt agyunk tobbet foglalkoztak velem, mint a szuleim egesz eletemben. Jart valaki igy?