Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Távkapcsolat, de nem tudom...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Távkapcsolat, de nem tudom érdemes-e várni. Volt már itt valaki hasonló helyzetben?

Figyelt kérdés

A barátommal fél éve vagyunk együtt, de egy hónapja sajnos távkapcsolatba kényszerítettek a körülmények. Nagyon szeretem őt, és komolyan vele szeretném leélni az életem, és mivel rajta is hasonló érzéseket látok, úgy érzem megéri kivárni azt az egy évet, amíg távol vagyunk egymástól. (2-3 havonta 1-2 hétre azért tudunk találkozni, de így is eszméletlenül nehéz lesz, tudom.)

A probléma, amiért írok, ott kezdődik, hogy mióta elment, támadtak kétségeim. Megbízom benne, nem gondolom hogy megcsalna. Én sem fogom őt, mert annyira szeretem hogy másra nem is tudnék úgy nézni, és a legkevésbé sem ezt érdemelné. Viszont van egy oldala, ami sok kérdést vet fel bennem azzal kapcsolatban, kibírjuk - e ezt. Ha tudomást szerez róla, hogy el szeretnék menni a barátaimmal valahova, kiakad és elkezd féltékenykedni, azonnal szabályokat teremt, elmondja hova nem mehetek, meddig maradhatok, kivel találkozhatok és kivel nem... Tudom hogy félt és nem akar elveszíteni, nyilván én sem őt, de közvetetten azt kéri tőlem hogy üljek itthon egész nyáron. Aztán szeptembertől úgysem nagyon mozdulnék ki, de a nyaramat azért szeretném kiélvezni, és ezalatt nem eszméletvesztéssel járó bulikat értek, szimplán csak egy strandolás a barátnőkkel, esti séta a városban, vagy ilyesmi. Nehéz hogy nincs velem, nyilván vele mennék a legszívesebben mindenhova, de ha már így hozta az élet, igyekszem alkalmazkodni. Amíg itt volt, addig is szerette megmondani hogy mit csináljak, gyakran össze is kaptunk emiatt, de valahogy mindig sikerült megbeszélni. De ezek kezdenek egyre gyakoribbá válni, és nem tudom meddig bírjuk még.

A másik, ami miatt félek ettől az egésztől, hogy kicsit feszült az utóbbi időben és ezt mindig rajtam vezeti le. Bármi problémája van a mindennapokban, az rajtam keresztül kerül feldolgozásra. Olyankor beleköt minden szavamba, minden kérdésembe, azt mondja hogy "ne kérdezz hülyeségeket, tenyleg ez a legfontosabb?" pedig csak egy egyszerű udvarias érdeklődésről van szó, pl. megkérdezem hogy milyen volt a napja, vagy volt-e ma valamerre. Lassan már inkább nem is kérdezek semmit, de ezzel megint csak vitát gerjesztek, hiszen így arra következtet hogy nem is érdekel engem annyira, mi van vele. Amikor pedig kialakult egy ilyen vitahelyzet, úgy tűnik, folyton teszteli, hogyan kezelem ezt. Úgy próbálom általában helyrehozni a dolgot, hogy bocsánatot kérek, rámosolygok, és elmondom mennyire szeretem és hiányzik, és megkérem hogy ne ilyen apróságok miatt kapjunk össze ha már összekapunk. Erre annyit reagál, hogy "ja". Ez nyilván rosszul esik, elkap a sírógörcs, de nem akarom hogy észrevegye, így inkább csendben elfolytom, és hallgatok, várom hogy mondjon valamit. Néhány perc kínos hallgatás után a fejemhez vágja, hogy elege vam abból hogy mindig ő hoz fel valami témát, és én nem vagyok képes beszélni semmiről. Ilyenkor csak nézek hogy miről beszél, és legszívesebben rácsapnám a telefont, totál felidegesìt, és akkor kicsit már hevesebb vita születik, és ilyenkor gondolok arra, hogy biztos vele akarom-e én leélni az életem, valakivel aki ennyire szeszélyes és ennyire nem hajlandó néha félretenni a sérelmeit. Van hogy egész nap bunkón viselkedik, ha úgy tartja kedve, de persze azért talál mindig valami indokot, amiért haragudhat, pl. hogy miért kellett két órát aludnom a délután, amikor beszélghettünk is volna. Persze az nem számít, hogy én egész nap arra vártam hogy ráérjen, a lényeg hogy neki pont az a két óra lett volna jó, amíg én aludtam.

Na mindegy, remélem nem vettem el túl sok időt most tőletek és Köszönöm annak aki végigolvasta, annak meg pláne aki megpróbálna segíteni valahogyan, vagy akár csak elmondaná hogy járt már hasonló cipőben :)

18/L



2015. jún. 14. 13:12
 1/8 anonim ***** válasza:
100%
Függetlenül attól, hogy távkapcsolat-e, vagy sem: fél év után már minden kapcsolatban ki szokott bukni az ember valós személyisége, és ha vannak zavaró tényezők, akkor a kapcsolatnak annyi. Nálatok egyértelműen vannak ilyen tényezők. Ha nem lenne távkapcsolat, ezek a problémák akkor is ugyanúgy fennállnának.
2015. jún. 14. 13:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim válasza:
Szija. Nekem a párom tegnap ment el, én éppen forditva vagyok, igaz, hogy csak most ment el. Nekem még nincs kedvem sem kimozdulni sem semmihez, inkább csak sirdogálok.. De hidd el, nem normális amiket kér, tegnap este a barátom felhivta egyik barátnőmet jöjjön át hozzám. Ő állandóan azt mondja ne üljek egyedül, próbál nekem segiteni. Eléggé jól birod a helyzetet, gratula neked lány létedre, mert nálunk egyértelmüen én vagyok a hisztisebb. Szerintem mond meg neki, hogy nem kérheti hogy egésznap a házba ülj, ha te nem vagy olyan tipus, segiteni kéne neked, hogy könnyebben teljen az idő. Remélem én is összeszedem magam annyira, hogy ne csak a szobába üljek :)
2015. jún. 15. 10:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 A kérdező kommentje:
Igen én is ezért igyekszem minél több programot szervezni magamnak mert az itthonülésnek csak az a vége hogy magamba fordulok és bánkódom amiért nincs itt. De nem képes megérteni hogy én nem így teveztem a nyarat... Egyébként is kicsit hajlamos vagyok a depresszióra, szükségem van a társaságra ahhoz hogy kibírjam ezt az egészet.
2015. jún. 15. 15:01
 4/8 A kérdező kommentje:
Az első héten egyébként én sem tudtam kitenni itthonról a lábam, inkább csak alaposan kibőgtem magam :D De abból elég is volt az az egy hét, nem szívesen csinálnám ezt hónapokig...
2015. jún. 15. 15:03
 5/8 anonim válasza:
Az utolsó vagyok. Remélem nekem sem lesz több egy hétnél, még jó, hogy elég sokat beszélünk másképp aztán tényleg nem tudom, hogy bírnám. Egyébként ő is meg kéne értsen téged, nem várhatod kisírt szemekkel egyedül, amíg ő hazajön. Azzal csak ártotok a kapcsolatotoknak, te meg tönkremész..
2015. jún. 16. 07:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim válasza:
Kíváncsi vagyok hogyan alakul nektek, mert nekem ez lesz az első, hogy távkapcsba leszek.
2015. jún. 16. 07:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 A kérdező kommentje:
Nem tudom mi lesz, de ha ez így marad, biztos nem bírom sokáig... Komolyan úgy viselkedik mint egy menstruáló tini, néha olyan érzésem van, hogy nálunk inkább ő hordozza a női hormonokat, tekintve mennyire apró jelentéktelen dolgokon képes megsértődni, aztán várni hogy sajnálkozzak. És amilyen idióta vagyok meg is teszem, mert amellett hogy gyűlölöm, mérhetetlenül szeretem is...
2015. jún. 17. 01:04
 8/8 anonim válasza:
Szerintem akkor ne várd meg, nézd legyél realista, egy ilyen pasi mellett nem érezheted majd magad jól. Nem kérheti, hogy ne érezd jól magad, azt jelenti ő nem szeret. Hadd aludd már ki magad, és menj ki néha a barátnőkkel, ahelyett, hogy otthon sírsz. Persze ezek mellett még sérteget ő is.. Hosszú távon erre rámegy az idegrendszered !
2015. jún. 18. 08:35
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!