Tényleg én vagyok nagyon béna, vagy ő a bunkó?

A párommal mostanában nagyon sok " jelentéktelen " apróságon összekapunk. Bevallom őszintén én alapból is egy ügyetlen, bénácska lány vagyok szerintem, de azért butának nem tartom magam, fősulira járok, igyekszem helytállni a magam módján.

Kint voltunk sétálni nemrég, és elkezdett esni az eső és utána a szél is fújt, és jó ötletnek tartottam használni az esernyőt amit hoztunk. Ez az ő esernyője, ezt fontos megjegyezni. Ő az elejétől kezdve ellenezte hogy használjam az esernyőjét. De mégis kinyitottam, és sajnos egyik pillanatról a másikra MAJDNEM kicsavarta a szél. MAJDNEM! Nem tört el... Gyorsan összecsuktam. De elkezdett ordibálni velem az utcán, hogy egy hü... pi...vagyok, eltöröm az esernyőjét pedig nem is esik az eső, minek használni stb.. Aztán rájött hogy mégse tört el és bocsánatot kért.

Egy másik ilyen eset, mikor hajat mostam náluk. Ketten voltunk otthon. Elkezdtem szárítani a hajamat a fürdőszobába, míg ő tv-zett meg egy csomó elektronikai készülék is ment mindeközben. Éjszaka volt, és elment az áram. Rámüvöltött hogy biztos miattam ment el, mert már vagy 1 órája szárítom a hajamat, biztos túlmelegedett a hajszárító. Talán tényleg emiatt, talán nem, de miután felkapcsolta a fi-relét, minden rendben lett megint, visszajött az áram. De mielőtt ezt megtette volna, 10 percig üvöltözött velem, hogy ba zd meg minek kell a hajadat ennyi ideig szàrítani???? (Hosszú, vastag hajam van és nehezen szárad..) Aztán miután visszajött az áram megint bocsánatot kért, hogy bunkó volt és túlreagálta.

Szerintetek én vagyok ennyire béna hogy mindig mindent elrontok? Tényleg úgy érzem már, hogy mindenért én vagyok a hibás. Jogos a felháborodása, nem kéne ennyire ügyetlennek lennem? Az a baj, hogy ezek az üvöltözések miatt egyre jobban elhidegülök tőle :((