A férjem súlyos kényszerbeteg. Semmilyen orvosi segítséget nem fogad el. Van-e valakinek tapasztalata abban, hogy hosszútávon fenntartható-e egy ilyen házasság, kisebb baj-e a gyerekek szempontjából az együttmaradás, mint a különválás?

Nem jó az a házasságnak, a gyereknek se.

Én csak sima alkesz voltam, - a válás után, de arra jutottam, hogy apaként is szar vagyok, a játszótér volt a max. program, kirándulni nem lehet, osztálytársaikkal találkozni se, szülői értekezlet se....

És persze, amíg én fel nem fogtam, hogy ez gáz... mondhatta nekem bárki: kolléga, barát, orvos, rokon...

Ha ő nem akar változni akkor tök feleslegesen vagy vele!

Önző, csak magával foglalkozó emberrel nem lehet párkapcsolatban élni.

"Sajnos minden mentális zavarra igaz, hogy ha a beteg nem akar szembenézni a problémáival, akkor a környezete issza meg a levét. Én nem tudnék olyannal lenni, aki tudja, hogy problémája van, de nem kér segítséget."

Nem értek egyet.és önzőnek sem nevezném. Pszichológus mondjuk nem árt, de a gyógyszert én is visszautasítom, mert attól (legalábbis kábé 10 évvel ezelőtt még biztos így volt) gurulni lehet, úgy meghízik tőle az ember. Én ezt nem akartam. Mennyire okoz gondot neki? Miket csinál? Veszélyezteti a szeretteit? Elhanyagolja őket? Én kezelés nélkül élek már nem is tudom, hány éve. Hidd el, sokan, akik szeretik a másikat képesek úrrá lenni a dolgon. A házasságról nem tudok beszámolni, mert még csak 22 vagyok, de sosem jártam rendszeresen kezelésre, csak 1x-2x benéztem még gyerekként (amikor még vittek) pszichológushoz illetve pszichiáterhez, de nem mentem vissza. Én megmondom őszintén, úgy érzem, hogy nem igazán érezték át a problémát, nem éreztem, hogy sokat segítene a dolog. A férjed leélt egy életet eddig kezelés nélkül, nem? Most arról van szó, hogy ez téged zavar, vagy őt is zavarja? Mert ha eddig nem ment orvoshoz, vagy nem járt el, akkor lehet, hogy te idegeskedsz, nem? Mi a súlyos? Miket csinál? Megtennéd, hogy felsorolod? Gondolom, nem csak 1 dolga van. Én inkább attól féltem a férjed, hogy ha gyereke lesz, berögződik neki az a képzet, hogy ha nem csinálja meg ezt vagy azt, meghal a gyereke, így inkább túlgondoskodik majd, vagy azzal összefüggéstelen dolgokra kattan rá. Nem mindegy, mik a kényszerei, ez a betegség eléggé egyéni.