Volt már valaki hasonló helyzetben? Vélemény?

32 éves vagyok, nős (még...), van két gyerkőcünk.

Jelenleg ausztriában dolgozom, mivel kelett a pénz a lakáshitelünk miatt, ezért bevállaltam hogy távol a családomtól vállalok munkát. Sajnos időközben a kapcsolatunk megromlott, hogy miért azt hosszú lenne leírni(megcsalás). Igazából én a válást fontolgatom. Nem érzem azt amit régen éreztem a feleségem iránt, mikor hozzám bújt , megölelt, megérintett. Sőtt terhesnek érzek bármilyen kontaktust vele kapcsolatban. Beszélgetni sem szeretek már vele. Ha a gyerekek meg a ház nem lennének már biztos külön lennénk. Ő még akarja hogy hozzuk rendbe a kapcsolatot, én már nem. Sajnos nem érzem vele kapcsolatban azt amit kellene. Ezt szerintem mások is észreveszik, és a gyerekek is észre fogják ha nagyobbak lesznek. Egyszerűen irritál ha lehet így mondani. Nem akarok így élni, így leélni egy életet. Boldog akarok lenni újra. Tudom hogy nem minden a pénz, de most úgy döntöttem bármilyen nehéz is, maradok kint kicsit pénzt gyűjteni. Mert ha hazamegyek és elválunk saját lakást kell ugye fenntartani , gyerektartást fizetni, és mint tudjuk otthoni fizetésekből ez nem olyan egyszerű. Sokszor rámtör hogy hagyom a csudába az egészet és hazamegyek, mert magányos vagyok , a gyerekeim is hiányoznak , de aztán csak rábeszélem magam és maradok. Remélem nem bánom meg a gyerekeim miatt, hogy most távol vagyok tőlük, és majd be tudjuk pótolni ezt az időt. Mostanra sokat változtam sokkal céltudatosabb lettem, sokmindent átértékeltem. Lehet kicsit későn érő tipus voltam. Mostanra jöttem rá milyen lenne nekem a tökéletes társ(ez talán egy jó dolog a sok rosszban). Véghez viszem amit elkezdtem , remélem nem bánom meg. Félek az egésztől , úgy érzem most hogy újra kell kezdenem az egész életemet. Arra lennék kíváncsi volt e valaki hasonló helyzetben? Ha csak hasonlóban is , leírhatná a véleményét.