Mihez kezdjek vele?

Elég sok fiú barátom volt, amikor összejöttünk, akkor teljesen ki volt akadva, hogy biztosan megcsalom velük. Belementem, hogy akkor nem beszélgetek velük. Egy idő után ha a barátnőimmel beszélgettem a neten, akkor azok biztosan álnévvel pasik, akikkel megcsalom. Az óta már gyakorlatilag senkivel sem tartom a kapcsolatot. Ez így megy három éve. A legújabb heppje, hogy amikor átmegyek a nagymamámhoz (és ő ugye szeret sokat beszélni, mivel keveset lát), szóval, hogy én olyan sokáig vagyok el, biztosan félre k**ok. Hiába magyarázom neki el a dolgokat, arra meg még csak nem is hajlandó, hogy átjöjjön velem, mert a nővérem és a vőlegénye, akivel fasírtban vannak, ott laknak nagyiméknál, és nem akarja látni se a csávót.

Ma reggel kiakadt, hogy a szomszéd tüzel (jó, rendben, volt abban műanyag is), és miután szól, hogy hagyják abba, de az eloltás nem tartott túl rövid ideig, ki akarta hívni a rendőrt, mire mondtam neki, hogy azt azért már nem kéne, erre én lettem lebaszva, hogy teljesen hülye vagyok és nem értek semmihez. Meg, hogy én inkább hagyjam békén, keres magának mást, én már nem vagyok a barátnője. Gondoltam én hülye fejjel, hogy ha elmegyek egy kicsit nagyimhoz, akkor lenyugszik, de amikor megjöttem, közölte, hogy amíg nem talál magának mást, addig én leszek a barátnője, és ne pofázzak vissza neki.

Mit csináljak vele, hogy észhez térjen végre, hogy nem csak ő van a világon?