Szakítani akar? De akkor miért nem mondja?

Ugyanez volt egyik barátnőmmel.

Nagyon-nagyon jó kapcsolatunk volt, de még az előtt is baromi jól kijöttünk. Tényleg.. na. És 10 hónap után észrevettem, hogy nem szeret úgy, ahogy eddig. Hogy nem szeret annyira, amennyire szeretne.

Namost, én erre nem egyszer rákérdeztem, mindig azt mondta, hogy ez nem így van, és én vagyok a hülye. Dehát ismerem, láttam rajta! Szép lassan rájöttem, hogy a lányka már nem szerelmes, de ezen kívül nagyon szeret és nem akar elengedni. Két hónapig húztuk egymás mellett, de csak nem akarta kimondani, hogy szakítana, mert félt, hogy elveszít, mint barátot is.

Na, én ekkor csúnya dologra szántam rá magam. Felcseszett a tökölése, hogy ennyi idő(kapcsolat előtt két évig nagyon közeli barátok is voltunk) és ilyen komoly kapcsolat végén nem tudja kimondani, hogy nem szerelmes, és hogy neki ez nem kell... Szóval elmondtam neki, hogy tudom az egészet, ismerem, megértem, hogy kell neki a szerelem és hogy tőlem azt nem kapja meg, ezért mondja ki bátran, én a barátja maradok és leszünk olyan közel egymáshoz, mint a kapcsolatunk előtt. Elsírta magát, de kimondta: rendben, szakítsunk. Én meg megmosolyogtam és nem maradtam a barátja(de ugye kénytelen voltam valamivel rávenni, hogy kimondja, amit gondol, hisz' én sem vagyok kőből, az a két hónapi lelki terror, amit a tagadásával ért el, eléggé megviselt. Elég sz@r dolog mikor tudod, hogy az ég kék, de a másik fél bizonygatja, hogy az szivárványcsíkos). Jó, aztán két hónap múlva én is rájöttem, hogy attól, hogy szakítunk, fontos nekem, úgyhogy a mai napig jóban vagyunk - mondhatni. Lehet én vagyok a sz@r ember, de két hónapig hülyített, amikor már rég kimondtam helyette, hogy mi a baj, akkor is tagadta, hogy ne veszítsen el, hogy ne bántson meg, hogy ne kelljen belátnia... Pedig tudja, hogy számomra az őszinteség a legfontosabb...

Ezt csak azért írtam le, hogy láss egy nézőpontot - ami lehet, hogy nem jó, meg valószínűleg a ti kapcsolatotokra nem lehet csak úgy ráilleszteni -.

Szóval én nem bírtam a mellébeszélést.

(mellékesen megjegyzem: semmi bajom a homoszexuálisokkal, a szivárványszínű dolog nem utalt semmilyen formában rájuk.)

Ilyen nekem is volt.

Igaz mi elég sokat vitatkoztunk, szép lassan elzárkóztam, majd kicsit idegesíteni kezdett. Nem vagyok büszke rá, de nyitottam mások felé. Természetesen pillanatok alatt észrevette a változást és lebuktam. Szép lassan visszataláltunk egymáshoz. Most nyáron ő távolodott el, elment egy hetes fesztiválra, hogy eldöntse mit akar tőlem. Visszajött. Most költöztünk össze, sokkal erősebb a kapcsolatunk, mint valaha volt. Az időszakos hullámzások teljesen természetesek és kellenek is szerintem, hogy alakulhasson a kapcsolat.