Mit tennétek ilyen esetben, a kapcsolat, vagy az álmaitok?

Nemsokára töltöm a 25ot. A barátom fiatalabb, bár el vagyok jegyezve, mindig azt érzem én vagyok az aki jobban ragaszkodik, alkalmazkodik. A nehéz ideges természetét nem tudtam elfogadni, csak hallgatok, ha rám förmed egy semmiség miatt, hogy ne legyen veszekedés. Továbba iszony

úan idegesitenek a számitógépes játékok amit mostanában nem játszik sokat, de ha hivják mennie kell és sose mondd nemet, ez igy van a kocsmázással is. Megjegyzem nem viszi túlzásba, de mindig úgy érzem túlzásba esne, ha én nem lennék vele, néha azt érzem boldogabb ezektől a dolgoktól mint, h velem legyen. Én külföldre szeretnék menni, ő nem. Itt felemészt a kevés fizetés és eben a városban nincsenek is jobb remények. Néha úgy dönt jönne velem, aztán pedig nem, de ha igen is valami hülyeségre költené pénzt, vannak ezzel kapcsolatos tervei. Nem tudom menjeke el egyedül és aztán lesz ami lesz, valószinű eltávolodunk, mert korlátok nélkül űzi majd ami neki a boldogsagot jelenti