Ha ezt érzi egy fiú szakítás után egy másik lány iránt?

Valakivel beszélgettünk és megkérdezte mit érezhet egy fiú barátja iránta. Mivel én is úgy érzem, hogy szakítás után fontos lehet egy lány akihez lehet kötődni, valahogy megpróbáltam megfogalmazni. Az volt a fő kérdés, hogy le akar-e feküdni vele. Ezt válaszoltam:

Ha van az embernek komolyabb kapcsolata, akkor annak általában részei az olyan dolgok is, mint ölelés, csók, simogatás vagy a szeretkezés is :) Amikor szakítasz, mindennek hirtelen egyik napról a másikra vége. Ezt elég nehéz elviselni szerintem annak aki valóban szeretett. Minden este úgy lefeküdni, hogy várod a szerelmed és reménykedsz, hogy egyszer még melletted lesz, elég szar érzés. Mit lehet tenni, hogy elfelejtsd? A haverok úgysem értik meg, mert játsszák a keményet és a hülye tanácsaik... úgysem hozzád való, nem érdemelt meg, csak egy rib4nc ne törődj vele, lesz másik, stb... miközben tudod, hogy ők ugyanezen mentek át és ugyanígy éreztek de mégis próbálják a keményet adni. Sőt, adott esetben én ugyanezt tenném, illetve tettem amikor az én barátommal szakított a barátnője. Szóval más történik az emberben belül a lelkében és az érzéseiben, mint amit a külvilág felé ad a haveri körök felé. Én is elmondom néha nekik, hogy leszarom meg hasonlók de nem így van mert hiányzik és valahogy érdekel a sorsa.

És ott a hiány...

Hiányzik a nevetése, a mosolya, a csillogó szemek, az ölelés vagy amikor vigasztalni kell. Én őt vagy épp ő nyugtat engem. Teljesen mindegy, de hiányzik a jelenléte. Valakinek a jelenléte. Nem feltétlenül az a személy hiányzik aki volt, csak mivel ő volt utoljára és hozzá kötődnek a legfrissebb emlékek, így benne látod a jövőt és nem igen tudod elképzelni mással, hisz vele is rengeteg közös emléked van és sok dolgon keresztül mentetek míg jobban megismertétek egymást. Ebbe bele lehet fáradni. A folyton elölről kezdésbe. Egy idő után kezdi feladni az ember és ott tart, hogy többet nem próbálkozik. Nem akar csalódni, nem akar még jobban belefáradni, inkább elég egy barát.

Kell egy lány barát, mert a lányok másképp látják a világot. Általában sokkal megértőbbek és nincsenek ilyen hülye menősködő tanácsaik mint a fiú haveroknak. Természetesen fiúk és lányok között is vannak kivételek, de én így vettem észre. Szóval jól esik amikor egy ilyen "sebzett" lélek talál valakit aki meghallgatja, akivel el tudnak beszélgetni és jól elvannak.

De ez egy fura patt helyzetnek tűnik, mert még ott van benne az a lány is. Ha mégiscsak több lenne barátságnál, akkor úgy érzi, az előzőt megcsalná. Lelkiismeret. Nem biztos, hogy jó ilyenkor. Mi van ha a fiú elképzelte már, milyen lenne vele - a mostani lány barátjával - és meg is próbálná? Mi van ha megint rossz vége lesz és még jobban megsebzi magát? Inkább ne kockáztassunk, maradjon a barátság.

És így leragadunk egy helyen. Nem lesz előrelépés, de a múltat sem tudjuk visszahozni. A tudat viszont ott van, hogy a barátom egy lány. Akit már tényleg barátnak tekintek. Úgy tűnik, hogy ő is engem. Néha megfordul az ember fejében: de hát akkor neki nem is hiányzik? Akkor nem lenne ember. Nem, ez nem lehet, hisz ismerem és nagyon is emberi, ráadásul a barátom, aki lány. Én meg fiú vagyok. Sokszor elgondolkodom rajra, de nem akarom elmondani neki mert nem szeretném ha emiatt meginogna a barátságunk. Pedig mivel én is érző lény vagyok, főleg azok után amiket eddig átéltem, nagyon is hiányzik az összebújás. A simogatás, a csók az ölelés... és mivel férfi vagyok, ő pedig nő, így a szeretkezés is eszembe jutott. Igen.

De ott van amit fentebb írtam. A félelem. Hogy újra rossz vége lesz. Hogy a barátságunk rámehet. Ezért inkább csöndben maradok. Ezt most nem akarom elrontani, mert fontos nekem. A barátságunkat fontosabbnak tartom, minthogy ezt elmondjam neki, mert nem bízom magamban és félek, hogy elrontanám. Így kissé szenvedek. Viszont jó érzés, hogy van egy stabil pont, akihez mindig visszatérhetek. Van nekem Ő és megbeszélhetek vele olyan dolgokat is amiket mással nem, még a fiú barátaimmal sem. Szerelmes nem vagyok, de nagyon szeretem. Ez egy barátság. A barátság szent.

Hát ez kb. ilyen lehet egy fiú szemszögéből. Legalábbis a sajátomból nézve :)

Mit gondoltok erről?