Mit tegyek ha csak most ébredtem rá arra, hogy igazán szeretem Őt?

A történetem nem túl rövid, igyekszem a lehető legtömörebben fogalmazni. Ez a 3. év, hogy egy osztályba járok egy fiúval, kezdetek óta nem volt rossz Vele a kapcsolatom, utólag visszaemlékezve nagyon is sokat volt velem és a barátaimmal. Ekkor még nem tűnt fel semmi különös. Tavaly szeptemberben elkezdtünk Facebookon is beszélgetni, aztán suliban is még többet, ahogy teltek a hónapok egyre több időt töltöttünk együtt, minden nap írt, ha nem beszéltünk hiányzott. Fontos tudni, hogy ebben az időben nekem komolyabban tetszett egy másik fiú (ekkor már 6. hónapja). Az osztálytársam (nevezzük P-nek) végig mellettem állt, szerette volna ha sikerülne nekem az a kapcsolat. Decemberben a másik fiúról kiderült, hogy összejött a volt barátnőjével. Akkora pofon volt ez nekem, hogy nagyon nehezen tudtam belőle kikeveredni. 'P'-vel továbbra is rengeteget beszéltem, igyekezett összekaparni a padlóról. Még 1 fontos információ, élsportoló vagyok, ebben az időszakban a versenyek és az iskola miatt a végkimerültség szélén álltam, majdnem kórházba is kerültem...Tehát. Egyik nap P elhívott egy randira, ahol elmondta, hogy Ő azóta szeret amióta megismert, azért támogatta, hogy jöjjek azzal a sráccal,mert szeretett volna boldognak látni,amikor a barátaimmal lógott, azért tette, hogy velem lehessen, még aznap összejöttünk. Én szerettem őt, de eszméletlenül féltem, hogy a barátságunk rovására fog menni, nem telt el 1 hét sem a másik fiúval való pofára esésem óta..ez nekem így elég hirtelen jött. Nem voltunk együtt sokat, körülbelül 1 hónapot amikor kimondtam a végét. Nem akartam ezt az egészet elrontani, de a másik fiú még a fejembe járt, 1 hét alatt nem tudok feldolgozni 6 hónapot. És a kimerültség. Sírtam a fáradtságtól, annyira remegtem minden reggel, hogy nem bírtam feloldani a telefonom. Nem tudtam egy párkapcsolatra koncentrálni amikor alig álltam a lábamon. Nagyon-nagyon nehezen, szenvedések között ért véget ez a dolog, utána már barátilag sem beszéltünk...nagyon fájt,és hiányzott. Időt szerettem volna, de nem tudtam behatárolni, hogy mikor leszek már túl azon a másik idiótán. Teltek a hónapok, csalódott volt, én pedig megemésztettem magam a bűntudatomban, hogy egy ilyen nagyszerű fiút menni hagytam. Nyáron egy fiú elkezdett érdeklődni irántam, kialakult valami kapcsolatszerű év elejére. Most tartunk 2 hónapnál, de..ez a fiú nem hiszem hogy szeret. Nem keres,mintha nem is érdekelném, amit csinálunk az nem kapcsolat, főképp nem szerelem. Ekkor döbbentem rá, hogy "P" mennyire szeretett engem, mennyire meg kellett volna becsülnöm. Akkor még nem tűnt nagy dolognak, de most, hogy az élet elém állt egy olyannal akit nem érdeklem annyira belém vágott a felismerés , hogy nem fogok olyan fiút találni mint P. Szeretem Őt. Komolyan...az a gond, hogy annyira sok hibát halmoztam egymásra, hogy fogalmam sincs mit tegyek. Nem tudom van e még esélyem P-nél, annyira bánt, hogy pár hónapja ilyen hülye voltam, hogy idegességemben tegnap még be is lázasodtam. Nekem Ő kell, mert tudom, hogy szeretett, és úgy érzem, hogy végre én is tiszta szívemből tudnám őt szeretni!

Kérlek írjátok le a véleményeteket, tanácsokat, ami csak eszetekbe jut!

Előre is nagyon szépen köszönöm!!!