Nők ti hogyan viszonyultok azkhoz a férfiakhoz, akik szerelmesek belétek, de ti nem beléjük?

(Most nem az exekről fogok nyilatkozni, akik esetleg még szerelmesek, de én már nem. Amúgy nincs ilyen, legalábbis nem tudok róla.)

Mindig próbálom megtartani a 3 lépés távolságot, igyekszem úgy viselkedni, hogy semmilyen megnyilvánulásommal ne keltsek bennük reményt. Nem szakítom meg emiatt a kapcsolatot, de próbálok egyértelmű lenni. (ha az nem lenne elég, hogy kerek perec megmondom, hogy a részemről semmi)

Na ja...3 opció szokott előfordulni.

1 le se sza.ják, amivel porig aláznak

2 tényszerűen, szavakkal kimondva porig aláznak

3 felhőztetnek, kihasználják az érzelmi kötődésed amivel porig aláznak

Ezért is tudja minden 18 éven felüli férfi azt az aranyszabályt,hogy szerelmet, meg a gyerekei anyjának is többszörösen megfontolva vallunk. /ahogy lattad, némelyik csaj még tartós kapcsolatban is cinkesnek tartja/

Ez természetesen ahhoz képest, hogy a nők napi 24_ben arról dumálnak, hogy nekik szerelem kell meglehetősen álságos.

Szivesen

"1 le se sza.ják, amivel porig aláznak

2 tényszerűen, szavakkal kimondva porig aláznak "

Miért, akkor mi lenne jobb? Milyen elfogadható elutasítást, egyértelmű közlést tartasz elfogadhatónak? A jobb persze az lenne, ha ő is szerelmes lenne és minden happy, de most épp nem erről van szó.

Reagálva a lehetőségekre:

1. Ha valaki nem jelzi felém, hogy szerelmes belém, de én pontosan tisztában vagyok az érzéseivel, akkor igen, leszarom. Miért, mit kéne csinálnom? Anélkül, hogy ő lépne bármit, álljak elé és tisztázzam vele? Majd ha ő megteszi a lépéseket, akkor elmondom neki, hogy én semmit sem érzek.. Addig pedig igen, tojok rá nagy ívből. Vagyis nem, pontosítok, figyelmes vagyok és igyekszem nem bátorítani.

2. Tényszerűen közlik? Miért mit kéne csinálni? Lökni a "nem vagyok elég jó hozzád" bullshitet? Nem jobb, ha kerek perec megmondják, hogy "ne haragudj, de én nem érzek úgy ahogy te, és ez nem fog változni"?

Nos ha ezt a két lehetőség te megalázónak tartod, akkor az már csak és kizárólag a te bajod. Ezek a legkorrektebb lépések, amiket tenni lehet a másik felé.

A visszautasítás mindig szar, de senki ne mondja nekem, hogy egyszerű nem, és a 'nem biztatás' az megalázó.

A 3. lehetőség persze undorító, ezt senki nem vitatja.

Ha nem áll hozzám közel az illető, akkor próbálok semlegesen viselkedni vele, nem bátorítom. Ha el is mondja nekem, akkor megmondom neki, hogy sajnálom, de nem kölcsönös a dolog.

Ha egy barátról van szó, akkor az rajta áll, hogy ő mit szeretne, hogy távolodjunk el egymástól, vagy maradjon minden így. Bátorítani, vagy hitegetni nem fogom, de ha azt mondja, hogy akkor maradjunk barátok, akkor ugyan úgy fogok viselkedni, mint azelőtt. Esetleg adott szituációkban eszembe jut, hogy kicsit kevésbé legyek közvetlen vele.

7es

Nekem aztán 8, hogy vetíted a hüyleséget. Az a helyzet, hogy ti nők, állandóan arról ábrándoztok, meg papoltok hogy legyen végre egy 'normális' férfi, aki szeret titeket. Aztán ha előbukkan egy random hapsi, aki szerelmet vall, rohadtul nem kap esélyt. Sőt, még le is írod, hogy "ez nem fog változni" aztán honnan a pékfszából tudod? Mert "nem jön be" ? Micsoda?

Arra akarok kilyukadni, hogy ha egy férfi eljut arra a szintre, hogy szerelmet valljon, akkor egyrészt valóban az, másrészt azt képzeli a sok álszent kamus nő dajkameséi miatt, hogy ezzel még imponál is a nőknek, hiszen egy férfi szerelmére vágynak. Közben kivétel nélkül (értsétek jól, mert ez valóban így van, tényleg kivétel nélkül) már saccra 18 évesen (de huszonévesen már tuti biztosan) megtapasztalják, hogy ha létezik olyan férfi, akire magasról tesznek a csajok, akkor az mindenképpen az lesz, aki szerelmet vall nekik.