A boldogságot nem a másiktól kell várnunk?

Én majdnem minden nőben magamat látom, régen orvos akartam lenni hogy felülvizsgáljam őket, de nem jött össze mert az egyetemre nem vettek volna fel.

Így aztán nem lettem orvos, de próbáltam minden nőt a számon tartani, azt akartam h legyenek a terhemre.

Dehát ez sem jött mindig össze.

ma meg nem kaptam füstölthúst a bableveszhez, így messzebbre kellett érte mennem, de főzünk holnap jó kisz bableveszt, gyere el, kapsz te is megesküszöm a bablevesre.

Igen,ezzel egyetértek. Viszont,ha van az ember mellett egy igazi társ,akkor könnyebb átvészelni is a nehézségeket. Amikor úgy érzed, a hangulatod a másiktól függ,akkor az nem igazi kapcsolat.

Olyan az igazi társ,aki ha épp nincs veled,akkor is szárnyalsz a boldogságtól(ugye ebben benne van,amit mások mondtak, hogy előbb rakd össze magadban a dolgaid egyedül,meg az alaphozzáállásod), viszont mikor együtt vagytok akkor ez a szárnyalás csak mégjobban megszépül.

Kicsit bonyolult...Rendbe fogsz jönni,csak adj időt magadnak.

Kezdjél bele az önfejlesztésbe. Hallgass Popper Péter videókat a youtube-on, menj el néhány Csernus előadásra (oké, bunkó tud lenni, de nem mond hülyeségeket...), olvass könyveket ebben a témában.

Pár hónap, és másként fogod látni önmagadat. Ahogy hogy boldog legyél változtatnod kell a gondolkodás módodon.

én azt gondolom, hogyha egy ember el is várja valamilyen szinten a párjától a "boldogságot", pl. hogy kedves legyen és törődő, egyáltalán nem okos dolog reménytelen emberektől várni.

bár én sosem szoktam magamba zuhanni kapcsolatok miatt, de akad olyan hiányérzetem, hogy szeretnék egy kedves kis kapcsolatban élni, még ha valaha volt is ilyenem, beláttam , hogy elrontottam a bizalmatlanságommal, meg ilyesmi.

bár valamilyen szinten én is így gondolkodom, hogy magamnak teremtem meg a boldogságot, attól még az a hiányérzet hasonlóan fennáll. De azokban a helyzetekben, amikor vágyakozomaz efféle boldogságra, a legkevésbé sem akadok fenn olyan embereken, akiken nem lehet, és akikben nem bízhatok, de egy szakítás miatt nem fogom azt gondolni, hogy nem létezik efféle szerelmi boldogság.

De az egy másik probléma ezen a téren észrevenni, hogy a másik is éppúgy elvárhatja a boldogságot tőled, ahogy te a másiktól. Bár ez nem föltétlenül a ragaszkodásban viteleződik ki, de érthető, hogy ő is inkább olyan párt választ magának, aki boldoggá teszi.