Őrület! Szerintetek "normális" vagyok?

Páromnak (kb. 1 hete) nincs munkahelye. Most kapott egy ajánlatot (ezt a helyet már ismeri, dolgozott itt nem olyan régen, csak eljött egy másik munkahely reményében), de leírom őszintén én nem igazán örülök ennek. (Tudom, más örülne ha kapna lehetőséget, ha nincs melója.) Erről a helyről "ódákat zengett" itthon, hogy milyen jó, családias, a kollégalányok is jófejek, jó a hangulat, a főnökasszony is baráti. Meg hogy már jobban érzi magát ott, mint itthon, mert mostanában előfordul hogy sokat vitázunk is (elsősorban szerintem azért, mert semmi időnk egymásra, a gyerekek teljesen lefárasztanak,). Tudni kell, hogy én itthon vagyok jelenleg a gyerkőcökkel. Úgymond "semmi életem nincs". Mindent megcsinálok itthon, a gyerekekkel is foglalkozom, de sokszor egyre kevesebb a türelmem, fáradt vagyok, szeretnék kikapcsolódni néha... Félreértés ne essék! Imádom a fiainkat!! Mostanában magányos vagyok, pedig pörgős, vagány csajszi vagyok(voltam) alapjáraton. Semmi társaság, sehova nem járok úgymond. Barátok nem igazán vannak, valahogy szép lassan elmaradtak... (Tudni kell, hogy a párom a legjobb barátom is! A szex is jó köztünk, csak sokat vitázunk.)

Páromnak már említettem hogy heti egyszer hagy járjak el valahova én is, hogy kicsit kikapcsoljak, emberek között legyek (Pl: aerobic, ilyesmire gondoltam), de ő hallani sem akar erről! A gyerekekhez nem sok türelme van, jó tény, hogy nem olyanok, akiket leraksz egy helyre, és ott maradnak... :) Elég elevenek, de imádnivalóak.

Visszakanyarodva a munkahelyhez: szóval megkérdezte mit szólok hozzá? Én azt válaszoltam vállalja el, de belül nem így gondolom. Nem tudom mi van velem, féltékeny vagyok. Félek, hogy elveszítem, hogy másokkal jobban érzi magát stb. Lehet hogy irigység is van bennem, mert én itthon vagyok. :( Gondoltam visszamennék dolgozni, de bölcsit nem akarunk! (Ezt mindketten így gondoljuk a párommal.) Mit gondoltok erről az egészről? Ti akarnátok hogy ott dolgozzon? Vagy inkább nézzen még szét? Csak tudom, nincs sok munkalehetőség. És elveszíteni végülis akárhol el tudom, ha ő menni akar. Ezzel is tisztában vagyok. De valahogy mégis...na! ;) :( :(