Mi a véleményetek az olyan emberekről, akiknek csak születni volt nehéz, mindent megkapnak anyagi/párkapcsolati szinten, de folyton csak panaszkodnak?

Kicsit irigylem őket mert én legyen az bármi, kizárólag csakis magamra számíthattam.

Soha nem volt semmi segítségem rokonokon kívül, sőt még egy haver sem akinél pl. egy napra meghúzhattam volna magam, ha beüt a crach.

Párkapcsolatról már ne is beszéljünk. Próbálok tenni érte legjobb tudásom szerint, de úgy látom, 40 éves koromra talán lesz valami.

Nincs róluk véleményem, nem ítélek el senkit, amíg meg nem ismertem, attól, h valaki látszatra boldogan él, még simán lehetnek problémái, szerintem egy olyan ember sincs, akinek teljesen gondtalan lenne az élete.

Én am. gazdag családba születtem, majdnem mindenem megvolt amire csak vágytam. Párkapcsolati téren viszont baromi peches vagyok, mindig olyan lányba szeretek bele ,akibe nem kéne. Kívülálló azt gondolná rólam, h én vagyok a legszerencsésebb ember a világon, közben viszont nekem is megvannak a magam gondjai, mondjuk én soha nem szoktam panaszkodni, mert fölösleges időpocsékolásnak tartom, mivel ha panaszkodsz, az emberek 90%-át nem érdekli, a maradék 5-5% meg energiavámpírnak tart, vagy csak simán kárörvendően röhög rajtad magában...