Azért voltak régen hosszabb kapcsolatok mert más volt az értékrend és tisztelték egymást?

Lényegében megválaszoltad a kérdést. Én ugyan nem magázom a nőket, de ha kell hónapig tudok várni ha olyan a személye hogy megfog. De persze ez mind hiába. Ezek olyan "értékek" amelyek manapság már mit sem érnek. Csak a pávaság és a swag yolo kell a lányoknak.

23/F

nem, csak lenézték azokat, akik elváltak

nyilván a nagymamád kapcsolata boldogabb lehetett, ezért is lettek a szüleid

Nem volt annyira felhőtlen minden akkor kötött házasság csak, nem akarták megnehezíteni az életüket egy válással.

Amúgy nem minden esetben volt ekkora udvarlás. A nagyszüleim 2, azaz két hónap után házasodtak össze, ez már egy sok évtizedes házasság. Nagyapám inkább ráhagyja a hülyeségeit nagyanyámra, nem problémázik feleslegesen.

Nagyszüleim több, mint 40 éve házasok. 1 hónap ismeretség után eljegyezték egymást, 1 hónappal azután meg esküvő.

A kapcsolat valóban hosszú, de gyerekkori emlékeim (és mostaniak is azok), hogy a másikat elküldik a halálba, ordítás, verés, hisztériázás stb.

Anyám el mert válni apámtól (aki megcsalta őt), emiatt a nagyszüleim 4 évig nem álltak vele szóba, hisz "ez természetes (a megcsalás)", "hogy merészelt elválni", "nem ilyennek neveltem" stb.

Ha választanom kell, hogy lesz egy több évtizedes kapcsolatom ordítással, feszültséggel és gyűlölködéssel vagy elválok és megpróbálok egy jó, szeretetteljes kapcsolatban élni, akkor utóbbi.

Az ertekrend es hit az erkolcs benned van rajtad mulik.

Le legy divatmajom

Legy ertekes ne legy olcso no vagy

Keress olyan lanyt aki tartja magat annyira hogy nem ugrik agyba elso szora

Sok lany udvarlast szeretne honapokig aztan gyurut es eskuvot

Sok fiu buszke ertekes lanyt szeretne aki csak az ove es ezert barmit megtenne.

Turelem es jo valasztas es onbecsules ennyi a titok

Régen, ha valaki csak "kapcsolatban" élt, arra eléggé furán néztek, akkor bizony záros határidőn belül, meglehetősen fiatalon házasodni kellett. Válás nem nagyon jöhetett szóba, nem csak a falu vette a szájára ilyenkor az embereket, a városokban is híre volt, hogy ki mert ilyet tenni... aki nyilván nem nő volt, mert annak a konyhában volt a helye, meg a gyerek mellett. A nők nem igazán dolgoztak, vagy a szüleinek/családjának kellett pénzelnie, vagy találni valami pénzügyileg stabil férjjelöltet, aki majd eltartja. Tehát teljes anyagi függésben éltek, már csak ezért is esélytelen volt a "szakítás", és akár naponta kékre-zöldre is verhette az URA. A férfinek se érte meg elválni, hisz megvolt az "ingyencseléd"...

De az "intim" társkereső hirdetések között is lehet szemezgetni: [link]

Nem kell túlromantizálni a dolgokat, nagyon sokszor inkább csak megszokták, esetlegesen megszerették egymást a házastársak, nem volt ott akkora szerelem, csak pénz(telenség), meg társadalmi nyomás.

Azt a fél-egy év udvarlást egyébként úgy kell elképzelni, hogy fél-egy éven belül házasodtak, mindezt 16-22 éves korban, azaz gyakorlatilag gyerekként. De nem volt ritka, mint fent írták is, az egy-két hónap után kötött házasság sem. Egy hónapot azért szoktak várni, mert ki kellett hirdetni a papnak három vagy négy alkalommal a vasárnapi misén a házasulandókat.

A gyors házasságoknak egyébként nagyon sok esetben éppen az volt a célja, hogy szexelhessenek végre.

A válás több okból sem volt divat. Egyrészt anyagilag nem kivitelezhető, mert ugye a nőnek nem volt bevétele. Másrészt a vallás miatt sem, "amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza", harmadrészt nem is nagyon merült fel az igény rá, megoldották máshogy.

Teljesen normálisnak számított, hogy az emberek, különösen a férfiak, kuplerájba járnak és/vagy szeretőt tartanak. Emellett a szexuális kultúra nulla volt, jó családból származó vallásos nő a szexet eltűrte, de nem élvezte.

A férfiak a hagyományos házasságban nagyjából teljhatalmú urak voltak, a lányokat úgy nevelték, hogy ne kérdőjelezzék meg, amit a férfi mond. Hogy ha elcsattan néhány pofon, az nekik szégyen és ne tegyék ki az ablakba (áldozathibáztatás a mai szóval, ma már értelmes ember nem fogadja el). Hogy ha a férfi megcsalja, azt fogadja el, mert ilyenek a férfiak (ma már értelmes ember ezt se fogadja el!).

Válás helyett a nők kezében az özveggyé válás lehetősége állt fent. Aki végképp nem bírta a férjét, az megoldotta, hogy ne éljen tovább, lásd arzénes asszonyok vagy Pipás Pista. Gazdag családoknál nyilván másképp ment, ott meg lehetett oldani, hogy a házaspár tagjai szinte sose lássák egymást.

Persze azt is fontos tudni, hogy régebben az emberek átlagos élettartama jóval alacsonyabb volt a mainál, kb. 30-40 év között mozgott nagyjából a 20.század közepéig. Ennek oka a háborúk, a rossz egészségi állapot, valamint hogy a nők gyakran belehaltak a gyerekszülésbe. Innen nézve a házasságok nagy része csak néhány évig élt, mégis sírig tartott.