Hogy sikerült megbocsátani a megcsalást?

2.Én nem tudok olyan helyzetet elképzelni,ahol a megcsalás körülményei enyhítőek lennének :D

Csak kíváncsiságból egy ilyet mondanál ? :)

Nem bocsájtom meg, már csak azért se, mert újra megteszi.

Lásd négyeske...

Könyörög, fogadkozik, aztán lelkifurdalás nélkül újra megteszi.

Aki tud szeretni, annak kur.vára fáj ha megcsalják. Egy pár pszichopata nem is ismeri ezt, se szeretni nem tud, se átérezni más helyzetét, viszont remekül manipulálnak másokat.

Nem féltékenyek és azt se értik, miért baj a megcsalás... Hisz nekik jó volt.

Én meg nem akarok ilyen emberrel élni. Gondolom érthető.

Nekem az a normális, hogy nem bántom azt, akit szeretek. Ha már nem szeretem, akkor se szenvedjünk, hanem váljunk szét.

És utána mindenki tiszta lappal azt csinál, amit akar.

Semmi sem indokolja hogy egy megcsalást megbocsássunk.

Látod, ezzel is csak azt bizonyítod, hogy igazam van.

Szerinted az nem fáj, ha megcsalnak téged, illetve ez nem bűn.

Az emberek 99% iszonyúan szenved, ha megtudja, hogy a párja megcsalta. Sok esetben ez a tapasztalat elég ahhoz, hogy ő se tegye meg. (Még férfiban is ismerek ilyet! Szerencsére.)

Minek házasodsz, ha már eleve azt se tudod elképzelni, hogy minden este melléfeküdj? Mi értelme így az egésznek??

Más pasik talán csak szerencsésebbek, mint te, mert ők olyan nőt is találnak, akivel el tudják képzelni az életüket.

Ettől még lehet, hogy 10-20 év után tönkremegy a házasság. Ebben az esetben nem gerinctelen módon félrejárnak, hanem elválnak.

Ez lenne a normális.

Azt állítani, hogy te szeretsz egy nőt, és nem bűn megcsalni, az baromság. Tudod te mit érez, mikor megtudja, hogy félrelépsz? És pontosan így fáj neki a hatodik alkalom is, ezt nem lehet megszokni.

Az már régen nem normális, ép elmére vall, ha ezt neked el kell magyarázni.

És nem női hiszti.

Konkrétan ismertem egy fiút, aki öngyilkos lett, miután megtudta, hogy a barátnője megcsalta. De sok ilyet is hallani. Nekik se fájt?

Nekem nem sikerült.De nem is akart már egyikőnk sem békülni.

Viszont az okot megértettem utólag.

Elméleti szinten:Egy őszinte,azonnali beismerés nálam enyhítő körülmény lehetne.

Főleg ha a másik fél elhanyagolja mind érzelmileg,mint testileg a másikat.

De valami mindig emlékeztetne rá.Nem tudnék már megbízni abban a nőben.

F40+

Ő 75% valójában igazad van,de ha valaki realistán gondolkozik nem az érzelmei alapján,akkor az ő szemszögéből neki van igaza.

Például ennyi erővel felhoztad,hogy semmi empátia nincs benne stb.. de pl te ha kilépsz egy kapcsolatból és a másik nem akarja megtörténhet ugyan ez "öngyilkosság,fájdalom stb.."

Monogámia tényleg természet ellenes,de ettől függetlenül én is ezt az álláspontot választom inkább.

Jobb az az érzés,hogy ha tudom a párom csak az enyém:)