Szerintetek kinek van igaza ebben a helyzetben?

Nálunk eddig abból állt a nyaralás, hogy elmentünk apósékhoz egy hétre.

Úgy lenne, hogy 8 m2-en vagyunk négyen, a nappaliban.

A lakás katasztrófa, az egész ház zajos, büdös (kelet Magyarország), ráadásul nyaranta pusztulat meleg.

Ott él még a legkisebb sógorom, aki egy igénytelen kamasz.(szó szerint bűzlik). Ráadásul iszonyú bunkó.

Se játszótér se semmi a környéken.

Anyós heti hat nap 14-16 órát dolgozik, após rokkantnyugdíjas, emellett van egy hat órás melója, plusz maszekol.

A nyaralás napjai abból állnak, hogy a férjem megy "pasis programokra" a sógorommal és apósommal, én meg a dögmeleg lakásban takarítok, segítek anyósnak, illetve próbálom lefoglalni a gyerekeket.

Tavaly elegem lett, és kijelentettem, hogy soha többé.

Most megint előhozta a férjem, hogy menjünk, sőt, menjünk két hétre.

pacikukit.

Mondtam, oké, mehetnek, vigye a nagyot (6 éves lesz) a picivel mi itthon maradunk.

Erre megsértődött, hogy az úgy nem nyaralás.

Mert akkor ő nem tud sehova menni.

Persze arra nem reagált, hogy nekem egész eddig ez volt a nyaralás.