Szakítsak? Nem tudom mit tegyek.

1. Miért vagytok befolyásolhatóak a szülők által?

Ez most ki kapcsolata, a tiétek, vagy a szülőkkel együtt?

Az, hogy ez így alakult, arról mind a ketten tehettek. Ne hagyjátok már, hogy a szülők dirigáljanak! Ez szerintem csak egy olcsó kifogás. Nem igaz, hogy huszonpár évesen képtelenek vagytok az ősöket rendre billenteni!

A problémákat beszéljétek meg mindenképpen. Az, hogy mit tegyél, neked kell eldöntened, hisz te érzed. Ezért nem tanácsolok neked se igent, se nemet a szakítással kapcsolatban.

Túl sok minden nem derül ki abból, amit leírtál, de valamennyi azért mégis.

Nagyon fiatalon jöttetek össze, ritka, hogy ezek a szerelmek örökké tartanak. (Persze van rá példa.)

Ha már te magad kimondod, hogy nem érzed azt, amit kellene, az megint csak azt erősíti, hogy véget kellene vetned a kapcsolatnak.

Normál esetben a szülőknek nem kellene, hogy beleszólása legyen a kapcsolatotokba, de mivel ti nagyon fiatalon jöttetek össze, akkor még szükségszerűen ott voltak a szülők is. Ezek szerint ez az idő múlásával sem változott meg.

Nehéz helyzetben vagy, mert gondolom egyrészt 6 évet nem akarsz csak úgy kidobni az ablakon, a leírtak alapján viszont már elég rossz a helyzet. Szerintem el kell döntened, hogy megpróbáljátok-e rendbehozni vagy szakítasz. Mindkét esetben szükség lesz egy őszinte és nyugodt hangvételű beszélgetésre a barátoddal.

Remélem tudtam segíteni.

23/L

Én 15 voltam, barátom 17, mikor összejöttünk (4 éves kapcsolat). Ugyanígy az elsők egymásnak. 3 éven keresztül ment a folyamatos szidás a szülei részéről, amit legtöbb esetben barátom szívott meg. Én az elejétől kezdve nem hagytam magam. Elmondtam a véleményemet, ami nem tetszett az anyukájának.

Aztán barátom sem hagyta, ha kellett megvédte magát, mert rájött, hogyha ráhagyja, akkor évekig parancsolgathat még. A lényeg, hogy kellett 3 év, de idővel megszűnik és most már nem szól bele a barátom életébe. Még most is fel kel hívni, ha valahova megy, meg mindenről szeretne tudni, de azt már nem szabja meg, mikor hova mehet, mikor lehetünk együtt szerinte stb. Általában régen mindig sírni kezdett és sajnáltatta magát, ma csak szomorú arcot vág és mondja, hogy jó, de siess haza.

Ez a tényező inkább megerősített, hogy bármennyire is próbálkozik a 'külvilág', azért is ellenállunk neki.

Köztünk minden rendben, tényleg nem tudok olyat mondani, ami miatt mi szétválnánk, ennek egyedüli oka max az lehet, ha beleszeretünk másba, de azt elég nehéz lenne ezek után.

Szóval ha ezt a problémát most leküzditek, akkor ha tényleg csak az a zavaró tényező, emiatt nem kéne szakítani. Beszéld meg a barátoddal, hogy ha a szülei, ha nem, meg lehet nekik mondani, hogy ne szóljanak bele közvetlenül az életetekben. Bárhol is lakjatok. Most vagyok 19, barátom 22 és még a szüleinknél lakunk, mert még tanulunk. Alkalmi munkából különköltözni, meg csak energiafecsérlés és pénzkidobás lenne. Azt inkább félrerakjuk, úgyhogy a külön éléssel sincsen szerintem probléma.

De ahogy érzed. Ha a szerelemérzeted is megcsappant, akkor tényleg gondold át, de az ilyen fajta érzéseidet, gondolataidat oszt meg a barátoddal és közösen beszéljetek. Az mindig segít. :)