Baba vagy nem baba? Megéri feladni a párkapcsolatot, szabad életet az utódokért? Ha tehetnétek, ugyanígy döntenétek?

Jól megfogtad a dolog lényegét. Bár én csak a magam nevében beszélhetek, két gyerekkel és egy férjjel karöltve. Nem könnyű, nagyon nem könnyű a gyerekvállalás és nevelés.

Néha önző vagyok,mert nagyon hiányzik a szabadság, a buli, a szerelem kettesben. Két gyerek mellett, sajnos nem sok intimitás szorul a hétköznapokba. Sőt, én bátran állíthatom, hogy amióta Ők megvannak, azóta nagyon-nagyon sokat romlott a férjemmel a kapcsolatom. Ő reggeltől estig dolgozik, én meg non-stop a gyerekekkel vagyok, néha a hajam hullik ettől az egésztől, :) de minden nehézség ellenére, akkor sem cserélnék senkivel. Imádom a gyerekeimet, és minden egyes kis pillanat ami hozzájuk köt a legnagyobb öröm számomra.

Ha két ember nagyon szereti egymást, tudnak megoldást találni mindenre amit fent említettél. És ne feledjük ez múló állapot, mármint amíg a gyerekek kicsik, nyilván ekkor a legnehezebb, de elmúlik mint minden más. Előbb-utóbb felnőnek, és minden megoldódik.

Az elsőt 27 évesen szültem a másodikat 30. Bár szültem volna hamarabb, de én sem éreztem magam rá érettnek, vagy felelősség teljesnek eme feladathoz. Egyébként ezt meghozzák ők, bármi mást is gondolsz magadról...

Mindennek eljön az ideje, ezt majd úgy is érezni fogod, nem kell siettetni, ha még úgy érzed, várnál vele.

De mikor megszületik a gyermeked, vetődik fel benned a kérdés, hogyan is tudtam eddig élni nélküle. :)

Sok sikert a feladathoz!

az első remekül osszefoglta a lényeget. sztem a nagyon különleges szerelemért, amiből egy vagy kettő vagy egy sincs a többségnek az élete folyamán, azért tényleg kár, ha korán vállalják a gyereket, mert ott és akkor vége is a csak te és csak én felállásnak, aki ezt tagadja, magát csapja be. a szerelem addig tart. nyilván a szeretet, megbecsülés, házasság ettől még folytatodhat, de maga a szerelem az ott véget ér. csak ugye ezt elfedi sokaknál az öröm, amit a gyerek érkezése hozott és a sok munka, amivel a gyereknevelés jár, igy sztem pár évig nem is nagyon agyalnak ezeken.

a langyosabb kapcsolatokért vagy ahol már nagyon rég együtt vannak, sztem nem kár annyira, és ott nem olyan nagy a kontraszt sem a romantikus és a gyerek érkezése utáni időszak között, hisz az első fázis vagy sosem létezett, vagy létezett, de évekkel korábban és mivel az is egy egyszeri dolog, ezért ugysem jön vissza, minden kapcsolatnak az eleje a legszebb. sosem lesz olyan, mint az első időkben.

én őszintén szolva azt gondolom, rengetegen szülnek kényszerből gyereket tul fiatalon, mert mást nme tudnak felmutatni az életben, vagy a társadalmi elvárások miatt , szoval külső okbol, nem igazi belső elhatározásbol. és igen, sok anyuka van, aki bevallja a neten, hogy bár nagyon szereti a gyerekét, de korán jött, megszűnt a régi élete, nehéz a gyerekkel..stb. ezek miatt, ha magát a párt nézzük, tényleg jobb lenne, ha később , 30-40-esként vagy aki nem szülő-tipus, az sose vállalna gyereket. ami viszont a korábbi gyerekvállalás mellett szol, az az, hogy láthatod felnőni te is és a nagyszülők is a gyereket, mert azért az is szomoru, ha egy nagyszülőnek nme adatik meg, csak pár év, hogy láthassa az unokáját, és a gyereknek is rossz, ha fiatalon elvesziti a nagyszüleit vagy a szüleit.

szpval nincs objektive jo és rossz döntés, mindegyiknek van előnye és hátránya. de ha magára a kérdésedre válaszolok, akkor igen, a gyerekvállalás egy életre szol, és igen, gátolhat a hivatásod vagy a magánéleted teljes értékű beteljesitésében, vagy épp a bakancslistádon valo dolgok kipipálásában..stb.

és ez is rossz dolog, igen. mert az élet célja az elsősorban, ohgy a saját életedet minél jobban megéld és átéld és a szüleid is azért neveltek, hogy boldog legyél és teljes életet éljél.

a másik dolog meg az, hogy nme tudhatod, mi lesz a gyerekedből, lehet, hogy nem lesz jo a kapcsolatotok , ha felnő, vagy rossz dolgokat csinál, vagy sosem lesz hálás azért, hogy felnevelted. szerintem a nagy többség nem fogja fel, hogy menniy áldozatot hoztak érte, amig ő maga nem válik szülővé. szoval alapvetően hálátlan és sok szempontbol viszonzatlan dolog szülőnek lenni. és bármilyen helyzetből kiléphetsz, ha neked már nem jo, de a szülői szerepből sosem.. ez az egyetlen odlog, ami egy életre szol.

Nagyon nehéz kérdés ez.....

Fiatalon épphogy kikerültünk a párommal az egyetemről, még össze sem költöztünk és becsúszott egy terhesség, hosszas beszélgetések után úgy döntöttük, hogy bevállaljuk, a szülők is támogattak benne. Sajnos elvetélt a párom, és nem sokkal később szét is mentünk. Így utólag nem is tudom mit kezdtem volna akkoriban egy gyerekkel, abszolút nem voltam felkészülve rá. Eltelt több mint 10 év, a barátaimnak szinte már mindenkinek van gyereke, és közelről láttam milyen lemondásokkal és áldozatokkal jár együtt, főleg ha beteg. Minden erőmmel azon voltam, hogy amíg fiatal vagyok az anyagiakat és a karrieremet rendbe tegyem, hogy azon majd ne kelljen aggódni, és ez mára sikerült, egzisztenciálisan minden adott. Most lenne itt az ideje, a párom is nagyon szeretné, de még nem jött össze, bár dolgozunk rajta.

38F

az az idealista felfogás, amit 9-es ir, az ember fiatalon nagy álmokat szövöget, hogy bejárja a világot, sikeres lesz, jol fog keresni, megvalositja önmagát. a szerelem és a gyereklvállalás is ugyanilyen álomszerű idealizálás. aztán jön a nagy büdös reality világ, hogy ezek csap pár pillanatra vagy annyira sem adatnak meg. sztem akik igy állnak hozzá, a gyerekvállaláshoz is és a többihez is, sajnos azok fognka legnagyobbat koppanni. persze mondhatjuk azt is, hogy amit a kérdező leirt, az ennek a felfogásnak a szöges ellentéte és az is sarkitás, de sokkal közelebb áll a valosághoz.

sztem a boldogság kulcsa tényleg abban van, amit leirtam az előző hosszabb kommentemben is ,hogy elsősorban magadat kell boldoggá, teljessé , elégedetté tenni, ugy élni, hogy megéld a vágyaidat a lehetőségeidhez mérten és a magad obldogulása fölé ne helyezz mást vagy másik embert. se a párod, se a gyereked. mert tudod, ha bármelyiket is tulontul magad elé és főlé helyezed, nem food tudni feldolgozni ,ha elhagynak, becsapnak, megcsalnak, vége lesz a kapcsolatnak, vagy ha a gyerekedben csalodsz, nem olyan lesz, amilyennek nevelni akartad, kirepül, problémákat okoz neked még 20 évesen is , ha nem fogja viszonozni a majomszeretetet, amit felé árasztasz...stb. na, ezekre a dolgokra kell fejben megérni ahoz ,hogy elgonodolkodjon valaki a családalapitáson. de 90% nem jut el idáig .