A barátom állandóan parancsolgat nekem, mit csináljak, hogyan kezeljem?

Komolyan, úgy kezel engem, mint valami hülyegyereket és ez rohadtul dühít. Én még tanulok, ő már dolgozik. Beszélgettünk és kedvetlenül mondtam neki hogy ma még fel kéne hívnom a magántanáromat, mire ő visszaszólt hogy "hát akkor vegyél erőt magadon és hívd fel", de ilyen gusztustalan, dirigálos hangon, komolyan úgy beszél velem mint az anyám, akit szintén utálok, mert beleugatott az életembe és soha semmi nem volt jó neki, már nem is tartom vele a kapcsolatot.

Ezen összevesztünk, mert mondtam neki, hogy ezt fejezze be, hanem akar összeveszni, mire ő megint beindított egy vitát azzal, hogy azt mondta, hogy "jó de akkor ne sírj nekem, ha megbuksz és mehetsz utcát söpörni", már megint ez a feltételezés és szarba se nézés, mintha az ő qurvanagy tanácsa nélkül, én nem vinném semmire...

Miért csinálja ezt? És hogyan kezeljem? Most is annyira felhúzott, hogy már itt sírok, és azt érzem hogy meg tudnám fojtani egy kanál vízben...