Semmi nem jó? Azért mondhatja, mert ő ezt nem tapasztalta?

2,5 éve vagyunk együtt a barátommal, én 22 éves vagyok és tavaly végeztem az első szakmámmal, dolgoztam is egy ideig otthonról, fordítottam, szöveget írtam, ez nagyon tetszett a barátomnak, hogy sok szabad időm volt így, bár mondogatta, hogy nem keresek sokat (6órás munkabér), ez nem elég arra, hogy összeköltözzünk, tudtam magamtól is, de pénzt kaptam legalább. Megszűnt a cég.

Mivel munkanélküli lettem, jártam interjúkra, (125 önéletrajzot küldtem szét, 5-re kaptam választ, ebből 3 interjúm volt, egy pedig egy fejvadász cég volt, a tesco nem vett fel, mert túl képzett vagyok...) ekkor mondta, hogy ne stresszeljek, majd jön a munka, lesz épp elég időm dolgozni, és a fővárosba ne keresgéljek (75km-re van és 4óra utazás naponta) mert sose találkozunk akkor. Eltelt 6 hónap, felajánlotta a munkaügyi központ, hogy a 25éven aluliak munkába segítése program keretén belül csinálhatok másodszakmát és nyelvvizsgát, ez idő alatt biztosítja a bérhelyettesítést is, utána pedig munkát. Ez februárban volt és azóta megkerestek, hogy csúszik egy kicsit a tanfolyam, amire jelentkeztem, hogy érdekel, mert nem telt meg a létszám. Azóta a barátom mondogatja, hogy biztos nem lesz belőle semmi, ez idő alatt már találhattam volna munkát. A 6 hónap alatt szóba került, hogy hozzájuk el tudnék menni dolgozni, mondtam, hogy jó, vállalom, hisz kell valami munka. Erre ő azt mondta, hogy ne, az nagyon alja munka, ahová van felvétel náluk. Közben pedig mindig mondja, hogy válogatok és nem keresem eléggé (szerettem volna a szakmámba elhelyezkedni, felénk azért nincsenek roskadásig a munkalehetőségek, de nem gyárba azért, a szüleim konkrétan megkértek, hogy azt az egyet ne, nem azért tanultam!).

Egyébként a szüleimmel élek, ők azt mondták, hogy ez nagyon jó lehetőség, vétek lenne elszalasztani, egy második szakmával és egy nyelvvizsgával jobb esélyeim is vannak.

Szóval nem értem, az se volt jó, hogy kerestem, de nem eleget, az se jó, hogy tanulni akarok, az se, hogy dolgozni akartam.

Ő 6 éve dolgozik, 18 éves kora óta, a gyakornoki helye lett a munkahelye és már középvezető, mert a főnöke intézte a fősulit, csomó képzést. Szerintem ez nagyon ritka dolog manapság. Lehet azért mondja ezeket mert ő sose volt munkanélküli és nem kellett átélnie ezeket? (sajnos a szüleim abban az időszakban pont nem tudták támogatni a továbbtanulásomat - nyelvvizsga, jogsi, egyetem vagy bármi - helyette technikus szakmát választottam)