Mit gondoltok, szerintetek jó, ha az ember mással, egy közeli baráttal, rokonnal beszél a párkapcsolati, magánéleti problémáiról?

Nem támogatom. Ez két ember dolga, akik a kapcsolatban jelen vannak. Nagyon közeli barát tanácsát, véleményét végső soron kérném csak ki.

Párkapcsolaton kívüli magánéleti problémák témaköre oké barátokkal, rokonokkal.

Semmiképp sem jó, mivel teljesen részletekbe menően úgysem tudjuk átadni a kapcsolat minden elemét, érzéseit, stb.

Azonkívül ha nem szimpatikus az illető a hallgatóságnak, vagy egyedül él, feminista/soviniszta, stb...fix, hogy ellene fordít, és akkor lesz boldog, ha egyedül szenvedsz tovább te is.

4-es jol mondja. En is azt latom, h a kis barataim az elettarsam ellen forditananak, ha hagynam. Nem nagyon talalkoznak velem. A kutyamnak elmondhatom a bajom, na o nem fog ellene beszelni, de meghallgat.

N

Az exem introvertált volt, de nagyon, és soha semmit nem tudtunk megbeszélni, igy évek múltán, végső kétségbeesésemben, és hogy mentsem a menthetőt a gyerekek miatt, ismerőseihez fordultam, akik ismerik, hogy mégis hogy próbálkozzak. Nem mondom, hogy hiba volt, de senki sem tudott segíteni.

A mostani párommal mindent meg tudunk beszélni, igy semmi szükségem sincs arra, hogy bármiféle problémát (szerencsére nincs problémánk) másokkal beszéljek meg.

A mi kapcsolatunk épp emiatt ment tönkre.

Velem nem beszélt,ű - csak célozgatott néha -, de a barátainak mindent (a szexuális jellegű problémáinkat is) elmondott.

Kb. fél év után szakítottam, mert ezt rhadtul megalázónak tartottam.

Párkapcsolati problémákról az ember a párjával beszéljen elsősorban, messze az a legfontosabb, az az alapja a problémamegoldásnak. Én ilyesmiben sosem támaszkodnék külső véleményekre, mert azok nagyon erősen a szokásos emberi hibákkal terheltek. Olykor persze nem rossz megbeszélni az ilyesmit közeli barátokkal vagy rokonokkal, de túl komoly tanácsokat, megoldásokat nem kell várni.

Az amúgy igaz, hogy érdemes nem elfojtani és benntartani a problémákat, hanem meg kell beszélni.