Barátom 6 év után sem hajlandó összeköltözni velem. Szerintetek szakítsak vele, és elköltözzek egyedül bosszúból?

Mindketten szüleinknél lakunk külön-külön, és nincsenek olyan körülmények egyikőnknél sem, ami lehetővé tenné, hogy minőségi időt töltsünk egymásnál kettesben. Tehát nem tudunk együtt aludni, együtt tölteni egy hétvégét kényelmesen, csak ha mondjuk elutazunk valahová. Hétköznap nem is igen tudunk találkozni, mert ő csak este érne rá, én viszont akkor már lefekvéshez készülök, mert hajnali 5 kor kelek. Ez, és hogy már 6 éve együtt vagyunk, már bőven indokolná hogy közös életbe kezdjünk. Anyagi akadálya sincsen, hogy kivegyünk egy albérletet. Szóval a helyzet, hogy egyszerűen csak nem akar. Már 3 éve nyaggatom a témával, azóta halogatja, kifogásokat gyárt. 3 éve azt játsszuk, hogy megígér egy időpontot, hogy addigra felkészül a költözésre, és nekiállunk albit keresni. Mikor eljön ez az időpont, akkor viszont mindig kitalál valami kifogást, és kitűz egy fél évvel későbbit. Én eddig reménykedtem, hogy össze szedi magát, felkészül a dolgokra, és egyszer tényleg akarni fogja, de kezdem feladni. Most megint van egy újabb kitűzött dátum, az augusztus. Arra gondoltam ez legyen az utolsó lehetőség, és ha megint leráz, kifogást gyárt, akkor végleg feladom a küzdelmet, és elköltözök egyedül. Én ennyi idősen már amúgy sem szeretnék a szüleim felügyelete alatt élni, és ha ennek a kapcsolatnak vége kell hogy legyen, akkor szeretnék egy kis szabad időszakot egyedül. Megismerni magam, lezárni ezt a 6 évet, szabadon élni, több időt fordítani a baráti kapcsolataimra (amik jelenleg nem is nagyon maradtak). Talán ha megtenném ezt a lépést, akkor ráeszmélne hogy mit veszített, látná hogy egyedül is elboldogulok, és nem függök tőle érzelmileg.