A fiatal párok közül sokan miért akarnak annyira gyereket? Nem veszik észre, hogy a végzetbe masíroznak így?

Alapjárat nem értem ezt a gyerekvállalási mániát. Minek? A legtöbb pár életét pont ez fogja tönretenni.

Figyelejétek meg a legtöbb történetet:

A fiú és a lány találkoznak. Megismerik egymást, növekszik a boldogságuk, később összeköltöznek, minden rendben, majd jön a házasság ami után vannak bajok, de minden megoldható. És simán leélhetnének 40-50 évet így boldogan, kalandosan.

Erre mit tesznek? Gyerek. Lőttek az egész idillnek. A férfi rabszolgamód dolgozhat, még betegnek sem szabad lennie, a feleség bezárva él a gyerekkel. Nem tudnak normálisan aludni, gyerekvísitástól zeng a ház, minden pénzt elnyel a gyerek, gusztustalan (szar, hányás, fos, húgy, nyál, félig megevett dolgok, kisgyerekek alap bűze)

És sokszor rá is megy a házasság. A nej sárkány lesz, a férfi meg tahó vagy igénytelen, utál otthon lenni. Szex a holdba, mert gyerek visít, a nő fáradt vagy a férfi melléágyúzik egy idő után.

Persze van pár helyzet, mikor a gyerekvállalási mánia külön okokból történik, őket ne számítsuk ide, mint például:

1.Megélhetési gyerekvállalók (cigányok, lumpenprolik)

2.Őrült vallásosok (tudjátok, mikor anyuka 300 kilós és 17 gyerekük van, minimálbérből, apuci 16 órákat robotol az építkezésen stb.)

3.Zabigyerek, "férj megtartása gyerek" (nők kedvence, gyerektartás miatt előre felkészülés)

4."Trónörökös", hogy legyen akinek továbbadak mindent és miatt kell végigszenvedni 15-20 évet.

5.Akik azt hiszik ettől boldogabbak lesznek, de nem.

6.Akik azt hiszik, hogy kötelező ("anyám mondta")

De akik várnak is rá, meg alig várják, azokon nevetnem kell. Biztos, hogy az addigi életnek vége, soha többé nyaralás, soha többé nyugalom, soha többé szex normálisan, soha többé semmi. A gyerek megeszi az életüket. Utána 30 évvel később persze azt mondják "így is megérte!", de ez inkább a cinikus öregség hangja, nem érte meg.

Miért akarnak mégis sokan 20-25 évesen is gyereket? Hogy képesek a saját szenvedésüket várni?