Ti mit tennétek?

Kit érdekel?Más ne tegye tönkre az én életem.

Hagyd ott és néha megkérdezheted hogy mi van vele.

Nem vagy felelős egy felnőtt emberért, ő csakis önmagáért felel. Ha meg annyira szüksége lenne rád, akkor az lenne a miniumum, hogy megbecsül.

Egyébként csak te hiszed, hogy nélküled kilátástalan lenne az élete (bizonyára mindent elkövet, hogy ezt elhitesse veled). De a valóság az, hogy az ilyen típusú emberek rövid, látványos szenvedés és érzelmi zsarolást követően nagyon rövid időn belül már kapaszkodnak is az újabb áldozatukba.

Sajnálatra nem lehet alapozni egy kapcsolatot.

A tisztelet hiányára nem lehet alapozni egy kapcsolatot, már pedig, aki rendszeresen csúnyán beszél a másikkal, úgy hogy ezt már mások is szóvá teszik, az nem tiszteli a másikat.

Azt mondod szeret, de ki bánik förtelmesen azzal, akit szeret? Újra akarod játszani a Szépség és a szörnyeteg mesét? Ez valami gyermekkori álom? Nem fog bejönni, a szörnyeteg a való életben szörnyeteg marad, ha az első szerelmes csóktól nem változott át, akkor az ezrediktől sem fog...

Az hogy a szülei szemetek vele, az miért indok arra, hogy ő szemét legyen veled? Akivel mások szemetek, annak kellene a legjobban megbecsülni azt, hogy van aki kedves hozzá és szereti. Ha rajtad vezeti le a frusztráltságát, akkor te nem partnere vagy, hanem a boxzsákja.

Nem tudsz már úgy nézni rá, ahogy régen, de akkor szerinted a szánalomra lehet építeni egy kapcsolatot?

Persze, fura lenne egy darabig, hogy nem tudod mi van vele, ahogy nyilván az is fura az embernek, amikor először költözik kollégiumba, vagy elköltözik a szüleitől az első albérletébe. El fog múlni.