Mi lehet ennek az oka?

A párommal másfél éve vagyunk együtt és az a helyzet, hogy a kapcsolatunk messziről sem volt felhőtlennek nevezhető. Sokat szenvedtünk mindketten többnyire a saját hibáink miatt és képtelenek voltunk ezt a helyzetet rendesen megbeszélni és ebből fakadóan megoldani sem. Ezt a párom megelégelte és kb egy hete azt mondta ez így nem jó legyen vége. Nagyon fájt, mert nagyon szerettem és én hittem benne, hogy meg tudnánk oldani a problémáinkat, de beletörődtem. Megértettem, hogy ha úgy érzi ez neki nem megy, nem erőltethetem rá. Ő kiutazott külföldre egy hétre én meg próbáltam tovább élni az életem és békülni a gondolattal, hogy többé nem láthatom. Akárhányszor erre gondoltam a sírógörcs kerülgetett, de azért kicsit megkönnyebbültem, mert én is sokat szenvedtem a kapcsolatunk miatt. Ahogy telt az idő kezdtem kicsit rendeződni, viszont két napja felhívott, hogy nála maradt pár cuccom fussunk össze és odaadja. Akkor összefutottam vele és elmondta, hogy rengeteget gondolkodott ez alatt az egy hét alatt és borzalmasan érezte magát úgy érzi nem tett meg mindent kettőnkért és szeretné, ha megpróbálnánk újra. Én ebbe belementem, hisz én eleve úgy gondoltam, hogy tudtunk volna ezért tenni. Abban a pillanatban örültem ennek, de nem éreztem kicsattanó boldogságot tőle és valahogy úgy érzem még most sem tudok ennek a dolognak úgy örülni mint ahogy kellene. Sajnos most én vagyok utazóban egy hosszabb időre emiatt nem is tudtunk sokat együtt lenni csak aznap egy kicsit mikor megbeszéltük folytassuk. Ahogy gondolkodtam arra, jutottam, hogy ez majd biztos változni fog meg hogy azért van ez mert eléggé megviseltek a dolgok, és hogy ha majd újra elkezdünk randizgatni akkor jobb lesz, csak kicsit zavar ez és nem tudom hova tenni, hogy miért érezhetek így. Valaki járt már hasonlóképp? Valami tipp?

24/L