Hogyan mondjam el a páromnak, hogy nem vagyok boldog?

Csajok, az isten szerelmére, szokjatok már le arról, hogy drámai hangon bejelentitek, hogy "beszélnünk kell", és egyben zúdítotok mindent szerencsétlen pasi nyakába.

Bármilyen hihetetlen, ez NEM beszélgetés, ez a kommunikáció legelcseszettebb formája, és van abban valami, ha a szerencsétlen pasi úgy érzi, hogy csak veszekedni akarsz. Ezt így NEM LEHET!!

Könnyebb lenne konkrét tanácsot adni, ha konkrétan leírod, hogy mik azok a nagy problémák, amiken változtatni akarsz. Ha élőben is így kezdesz neki, akkor azt tudom tanácsolni, hogy ezt a drámázást sürgősen iktasd ki, mert erre a részre aztán egy pasi se lesz kíváncsi.

Haladjunk apránként.

1. A boldogságod nem a partneredtől függ, neki nem az a dolga, hogy téged bármi áron boldoggá tegyen, illetve nem ő a te boldogságod forrása. Hihetetlen? Pedig ku.rvára így van.

Te tedd boldoggá saját magad! Csinálj olyan dolgokat, amik örömet okoznak, amit szeretsz, legyen az bármilyen kis dolog (másnak). Sokkal egyszerűbb sikerélményt és elégedettséget "kergetni", mint a boldogságot, amit úgyse tudsz megfogalmazni még te sem, hogy mikor és mitől érzed.

Elégedettség. Ezt kell keresni.

2. Ha már...

Gondolom az elmúlt négy éved neked sem arról szólt, hogy a párod maradéktalanul boldog legyen, mindig és mindenkor. Most ne tiltakozz! Mert fogadjunk, hogy mikor pattogsz, hogy most ezt meg kell beszélni, akkor látod rajta, hogy most baromira nem boldog, de feszt erőlteted. Lehet, hogy ő éppen a tévé előtt ülve lenne boldog (egy sörrel a kezében, miközben te lelkesen leszo.pod), de feszt a kezébe adod a gyereket vagy a mosogató szivacsot, hogy segítsen be egy kicsit.

Vagyis: te sem azért élsz, hogy boldog legyen, akkor milyen alapon várod te tőle a boldogságodat?

3. Tanulj meg kommunikálni.

Nem tudom, mi a gond, de tegyük fel, hogy nem segít otthon eleget.

Akkor nem kell leültetni, és kiosztani, mint egy neveletlen kölyköt.

"Drága, én megcsinálom a vacsit. Légy szíves vidd ki addig a szemetet!" Kiviszi "Köszönöm, sokat segítettél". (Nem, nem sok segítség, meg láthatta volna ő is, hogy tele van a kuka, meg hogy épp mindkét kezed tele van, de ugye, hogy másképp hangzik. És azért mégis csak van benne annyi gyerek, hogy a dicséretért hajlandó máskor is megtenni.)

Vagy bármi más segítség kell, akkor egyszerűen nyisd ki a szád, és utána fejezd ki, hogy hálás vagy neki.

Amikor gond van, akkor ott és azonnal orvosold, méghozzá úgy, hogy kinyitod a szádat. De nem akkorára, mint a bécsi kapu... Na EZT hívják beszélgetésnek! Mentek az utcán, ültök a konyhában, és beszélgettek erről-arról, mi volt a munkában, mennyire drága lett a dinnye, és egyébként nem esett jól, mikor anyád beszólt, nem tudom erről neked mi a véleményed. Szerintem a tökfőzelék jó lenne vacsorára, azt a gyerek is szereti, apropó, annyira lefáradtam ma tőle, állati hálás lennék, ha te fürdetnéd meg.

Gondolom, vágod a lényeget...

Csak ne gyűjtögesd a sérelmeket, hogy aztán egy "nagy beszélgetés" során a nyakába borítsd.

Több időt akarsz vele tölteni? Akkor ne a "mi a baj?" "semmi" kategóriás duzzogás legyen. Esetleg egy "este megnézhetnénk együtt egy filmet/szeretnék veled este sétálni/hoztam egy üveg bort, megisszuk?/ha megmasszírozol, nem leszek hálátlan ;) sokkal célravezetőbb. Azt mondd, amit tényleg akarsz. Tök fölösleges célozgatni, meg homályos utalásokat tenni, úgyse fogja kitalálni.

Ennél az jobb, amikor megy a szenvedés (MINT A KÉRDÉSBEN), hogy így nem jó, úgy nem jó, de te se tudod, konkrétan mi a fenét akarsz, de a másik azért oldja meg.

Azt meg egy pasitól se várd el, hogy "partner" legyen olyan probléma megoldásában, amit egyben a nyakába zúdítasz, napokkal később, vagy amit te sem tudsz megfogalmazni.

35n

Elég sivár lelkivilág, akinek a beszélgetés az a veszekedés szinonimája, a kérdésedből ítélve nem valami HP vagy.

Egyedül nem tudsz fenntartani egy kapcsolatot, a gyereket sajnálom, de a kamasz kori szerelmek meg ritkán tartanak örökké.