Egy jól működő párkapcsolatból hogyan lehet nyitott kapcsolat, ami mindkét félnek egyformán előnyös?

Egyszerűen azért merül fel bennem, mert az ember nem arra van tervezve, hogy egy társnál leragadjon.

Viszont gyereknevelés-család szempontjából meg érdemes együtt maradni. Tehát jó megoldás lenne a nyitott kapcsolat.

Hiszek benne, hogy a hosszú távon látás, az önismeretünk, össze tud kötni minket a közös cél(családalapítás) érdekében, és így boldogabb lesz a kapcsolatunk.

Ha elmúlik a szerelem, akkor azt másban kell megtalálni, és megélni... mindkét félnek. De ettől még nem kell szakítani, vagy 2. helyre rakni egymást.

Úgy képzelem el, hogy mindenki előbb-utóbb talál magának egy társat, akivel érzelmileg stabil tud lenni, biztos családi fészket jelent neki. A heves érzelmek elmúlnak, akkor pedig kereshet olyan másik embert, akinek szintén megvan ez a társa, és egymással csak a heves érzelmeket szeretnék megélni. Fontos dolgok otthon maradnának.

Egy ilyen rendszerben az ember minden vágya és szükséglete teljesülhet.

Ez egy nagyon szabad liberális felfogás, és sokan félreérthetik. Ehhez nagyon kell önismeret, és céltudatosság, stb... sokkal jobban, mint ami a mai társadalmat jellemzi. Olyan emberek lehetnek képesek rá, akik túllátnak a társadalmi elvárásokon, képesek asszertív kommunikációra(...sokdolog), és tudnak az emberi természetet alapul véve gondolkodni társas kapcsolataikról.

Pl amit 2es mondott

„Egyszerű: ne legyetek egymásra féltékenyek és ne az számítson, hogy a másik fél, mennyivel jön össze.”

Féltékenységen túljutáshoz nagyon is kell tudatosság, magunkkal és a közösen elhatározott céllal szemben