Szakítsak a párommal, ha annyira nem vagyok fontos hogy eljöjjön hozzám?

Kifogás, kifogás hátán.

Szerintem ne fűzz sok reményt a fiúhoz!

Szerintem megérne egy komoly beszélgetést a dolog szakítás előtt - feltéve persze, hogy józanon is hajlandó felvállalni a párod a véleményét, és tudtok róla normálisan beszélni.

Mondok saját példát: annak ellenére, hogy páromék családi háza a kevés olyan hely egyike, ahol sokat lehetünk kettesben (amúgy haverokkal lakik egy szűkös albérletben), még az együttlét kedvéért sem szívesen megyek hozzájuk. Egyszerűen azért, mert a családja mentalitása teljesen más, amihez hozzászoktam - párom előző barátnője az anyóst körbeugrálta, pótanyunak használta, az anyós pedig ezt rendesen kihasználta. Én ezt nem élvezem, nem is hagyom. Szóvá is tették már, hogy nem segítek eleget (mihez képest, ugye). Párom meg azt, hogy nem érti, miért van mindig kifogás arra, hogy hozzájuk menjek, mikor engem ott mindenki szeret (ez egyébként igaz is).

Tehát, nálunk az éremnek sok oldala van. Hiába kedvelnek, fogadtak el, kezelnek úgy, mintha kb már el is vett volna párom, egyszerűen nem érzem ott jól magam, mert nem illek bele abba az életfelfogásba. Persze, néha lemegyek párom kedvéért, de igyekszem nem túlzásba vinni.

És azért ezt nyilván nem vágom a párom arcába, mert nem feltétlen értené...

Simán el tudok képzelni nálatok is valami hasonlót. Persze, az már régen rossz, hogy annyit bír hozzátenni a párod a témához, hogy nincs kedve, de ha meg tudnátok beszélni a dolgot, lehetséges, hogy tudnátok kialakítani valamilyen kompromisszumot.

Természetesen, ha a beszélgetés nem működik, vagy nem hajlandó foglalkozni a dologgal, az megint más téma, de akkor ott már nem csak a jövés-nemjövés a gond a kapcsolatotokban...

Mondjuk figyelj ,részben a srácot is megértem. Nem tudom mennyi ideje vagytok együtt, de a pasid még nem él veled, nem vagytok élettársak, h a szüleid elvárják, h minden munkába legyen segítőkész. Ő udvarolni megy hozzád és nem munkákat végezni. Igen, segítsen itt-ott HA szeretne vagy ha tud abban a dologban. Viszont elvárni, h segítsen esetleg azután ha együtt fogtok élni... Én is falun élek és a barátom is. Ha jön hozzánk, akkor természetesen segít, de nincs rákényszerítve. Ő maga jön és mondja, h ő is. Sosincs ráparancsolva vagy h anyumék elvárják, h dolgozzon. Anyumék és én szerintem is majd akkor lehet rendesen befogni valakit a munkára ha már a családhoz tartozik.

"Ennyit nem érnék neki, hogy lásson engem?" --> Már ne haragudj, de te ezt a mondatot komolyan gondoltad?! Ez a mondat úgy hangzik, h viselje el h ugráltatva van nálunk MIATTAM!

Ez egyoldalú kapcsolatápolás, eljársz hozzá udvarolni nőként. Összehord fűt-fát. A másik, hogy mit jelent a dolgoztatás? Ennyi idő után, felnőtt párkapcsolat esetén az ember magától ajánlja fel a segítségét.

Én nem járkálnék házhoz egy 24 éves férfi után. Főleg, hogy itt a legnagyobb gond a kedv hiánya. Egyszerűen nem kíváncsi rád.