Nagyon szeretjük egymást, de nem tudom mit hoz a jövő, eléggé homályos. Mit tegyek, hogy könnyebb legyen?

Párommal 9 hónapja vagyunk együtt, távkapcsolat volt az elejétől fogva. Átlagosan kéthetente találkozunk, ő külföldön dolgozik, olyan munkája van, amely által gyakorlatilag bárhova elutazhat a világon dolgozni, tehát sohasem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Nem várom el tőle, hogy egy ilyen fontos munkát miattam otthagyjon, de nem is tenné meg, és tőlem sem várja el, hogy hasonlót tegyek miatta. Nagyon szeretjük egymást, csodálatosan viselkedik velem, kényeztet, mindig kedveskedik, minden nap beszélünk akár skypeon, akár chaten, már a szüleivel is találkoztam és ő is az én szüleimmel, az összes jó barátját ismerem, stb. Olyan ember, akire mindigis vágytam. Viszont ő nagyon realista, azt mondja, hogy nem tud nekem semmit ígérni, mert sohasem tudhatod, mit hoz a jövő...nem zárja ki azt sem, hogy örökre velem marad, de nem tudja megígérni. Tudom, hogy a legtöbb párkapcsolat egy idő után tönkremegy, de attól még boldog lennék, ha nem így gondolkodna. Az előző párkapcsolatom rémes volt, a barátomtól gyakorlatilag mindent eltűrtem és szerintem csak azért, mert mindig azt hangoztatta, hogy én leszek a felesége, a gyerekei anyja...és emiatt eltűrtem azt, hogy szerencsétlennek, nyomorultnak, kövérnek (165cm vagyok és max 60 kg) nevez, mindig változtatni akar rajtam...A mostani párom úgy szeret, ahogy vagyok, nem akar megváltoztatni, elfogad teljes mértékben. Nagyon csodásan érzem magam vele, sokat utazgatunk, finomakat vacsorázunk, csomót filmezünk, imád velem beszélgetni, imád velem lenni :) Csak a jövőő...tudom én is, hogy nem jó annyira beleásni magam a jövőbe, mert senki sem tudhatja mit hoz. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy az ígéretek néha semmit sem érnek - a párom is azt mondja, azért nem ígér, mert nem 100% abban, hogy be tud mindent tartani. Mit tegyek, hogy ne aggódjak állandóan ezen?? Legnelül tudom, hogy ha őt szánták nekem, akkor együtt maradunk... ha meg nem, akkor is túlélem. Szeretem nagyon, egyszerűen nem látom okát annak, hogy emiatt szakítsak vele, sokszor mégis szomorú leszek ha túl sokat gondolkodom ezen. Ő azt mondja, nem érti, a nők miért bonyolítanak el így mindent, és szeretné ha boldog lennék, hiszen szerelmesek vagyunk, jól érezzük magunkat egymás társaságában. Mit tehetnék?