Érzéketlen vagyok vagy igazam van?

Sziasztok!

Huszonévesek vagyunk a párommal, pár évet lehúztunk már együtt, össze is vagyunk költözve pár éve. Soha nem volt felhőtlen a viszony, sok volt mindig is a baj... de hát nekem ilyen fazon kellett :D A lényeg, hogy nem tud vagy akar lépést tartani. 26-28 évesek vagyunk és hát... szeretnék élni. Már nem úgy, hogy külön tőle. Szeretnék utazgatni, elmenni étterembe, külföldre menni... eddig mentek is ezek a dolgok, de noszogatással és hát az anyagiak... mindig is segítséggel, amit kellemetlennek éreztem. Én világ életemben suli mellett is dolgoztam, ő nem... én jobb anyagi körülmények közt éltem, ezért az elejétől fogva segítettem őt. De nem volt hajlandóság benne, hogy na, most dolgozok. Én többet keresek és jobb állásom is van (önerőből). Én több mindent fizetek. Nem az a bajom, hogy nincs elég pénze, hanem maga a hajlandóság, hogy akarjon, küzdjön és hajtson. Nekem 2 munkahelyem is van, a háztartásba hála istennek sokat besegít. Viszont nem fogja fel, hogy lassan szeretnék gyereket, családot, jönni-menni és nem csak a számlákat fizetni. Én keresem az állást neki, de az e-mailt sem nézi, hogy jeleznek-e vissza és kifogásokat keres, alkalmi munkákat vállal el, egyébként meg játszik a gépen és tök jól elmosogat, porszívózik és éli világát... Szóval van egy háziasszonyom :D Nekem van örökségem is, de azért elég sokat elgondolkodom, hogy egyébként nem érdemli meg, hogy több év után is itt tart és még kifizessek egy házat is neki, amiben tovább így lambadázhat. Viszont elkeseredtem, mert álomvilágban éltem. Elkezdtem ismerkedni, én utolsó repedtsarkú. Na nem ám, csók, meg puszi meg nyali-fali, csak végigmértem a felhozatalt, lelkileg-testileg, szellemileg. Hát... tragédia. 30 éves pasik anyukával laknak, nem terveznek, fogalmuk sincs mit akarnak... Oké, hogyha szülőkkel lakik az ember, több pénzt eltud rakni, de ez kifogás. Én elköltöztem, mert önálló akartam lenni, nem akartam örökre anyuci pici lánya maradni és sikerült is olyan munkahely, amiből simán kifizetem az albit. Sokat keresgéltem, küszködtem, de elértem. Na és a barátom is rosszabb anyagi körülmények között feljutott idáig, más kérdés hogyan... :D Üzemben dolgozom, csak férfiakkal (30 férfi), a háromnegyede fiatal és inkább taszít a viselkedésük. Barátnak aranyosak, de ennyi... Semmi család vagy egyéb dolog... Na és nem csak az üzemben mértem fel a helyzetet természetesen, hanem itt-ott-amott. Szóval az életben :) Gép, az megy, a játék, meg a szórjuk a pénzt jobbra balra. Ők is utaznának szívesen, ha lenne rá pénzük... mármint kényelmesen lenne rá pénzük, de inkább buliznak, játékba fektetik, na meg a hobbik: autó, motor, számítógép. Nemhogy félrerakosgatnának és sírnak, hogy nem tudnak albit se fenntartani, ezért is kell anyuival együtt élni. A kedvencem: betegek a szüleim. Oké, van a közelben más város vagy falu vagy azon belül lehet élni. Gond megoldva, különköltözés is... Ááá... nem... :D :D :D Pedig mai viszonylatokban nagyon is jó fizetést adnak az üzemben. Mindegy ez a része. Leszűrtem a lényeget: hiába vágyok olyan emberre, aki jobb lenne, de nincs. Nincs olyan, aki önálló, férfias, családot szeretne a közeljövőben, bizalmatlanok és szintén sokan játszanak, szülők a minden, nemi élet=0, önállóság semmi. Örök gyerekek. Házat felépíteni? Ne nevettessem már ki magam... :D Én azért szeretek túrázni, erdőben, vízparton, beülni kicsit beszélgetni... és a régi lakóhelyemen is a férfiak nő nélkül eltengetik az életüket, a nők mind foglaltak. Na nem ám azért, mert nem kapnának, hanem egyszerűen nem hajlandóak megállapodni és a mának élnek. Tudom, a mai Világban nem érdemes előre tervezni, én mégis megteszem és általában sikerül a terv, ha nem, akkor van még sok verzió, ami járható. De azt is elfogadom, ha valaki könnyebben feladja. Én megtehetném, hogy jöjjek-menjek, de a barátom visszahúz. Lemondtam az eljegyzésről, házasságról... holott ha egy talpraesettebb emberrel jönnék össze, meglenne. De családot mindenképpen szeretnék. De vele összejönne? Max. 40éves korára...se...

Szerintetek szívtelen vagyok és rosszul látom, ássam el magam vagy van benne valami? És tényleg silány a felhozatal a mai fiatalokban mérve?