Más nő is ezért csinál meg mindent a párja helyett?

El kell, hogy keserítselek... :D

Én ismerek házias férfit. Aki pl. ha nyáron otthon van és jön fel az albiba, míg az egyetemen van, azzal kezdi a beköltözést, hogy kitrágyáz a lakásban. Ha főz elmosogat maga után. Ha fürdik kitakarítja a kádat...

A párodnak valószínűleg nincs is igénye arra, hogy a környezete jobb legyen, illetve otthon sem volt ez elvárás. Plusz te meg is csinálod.

Én barátom se pörög, de ezt már el se várom. Én beütemezem a dolgokat és közlöm a végeredményt egy határidővel, úgy kész lesz.

Pl: ebédig vigye le a szemetet és pakolja el a tiszta edényeket. Estig porszívózzon ki, de csak ha végeztem a por törléssel. Ilyesmik. A fürdőt általában csak én csinálom, mert ő nem túl alapos, de boltba szívesen megy, oda inkább mindig ő. Szóval elosztjuk és neki csak annyi a lényeg, mikorra legyen kész. De segít nekem mindig.

Az én férjem nagyon talpraesett, összeszedett ember. Taszítanak is az életképtelen pasik, bár nekem ez már nem téma, megtaláltam életem párját. :) Amikor hallgatom ismerősöktől a "hazajött a férjem és bedöglött a gép elé, játszik és a füle botját sem mozdítja" szöveget, aztán elnézem a hájas fejét a képeken... Hááát... Egészségükre. Nekem általában a belem kifordul tőlük. :D Aztán csak a panaszt hallgatom. Összepakolni és szépen hazaküldeni anyucihoz az ilyen embert.

Tehát NEM, nem normális dolog az, hogy ha véletlenül kint marad az ágyon az összehajtott ruha, az a szerencsétlen ember még arra sem képes, hogy a helyére tegye.

Erősen kétlem, hogy minden férfi ilyen lenne, sok olyan férfit ismerek, aki háziasabb, mint sok nő :)

Nálunk a házimunka hétköznapokra eső részét általában én csinálom, a férjem rengeteget dolgozik, nálam jóval többet, de így is kérés nélkül, magától nekiáll dolgoknak, ha látja, hogy pl. van mosogatnivaló vagy le kell vinni a szemetet. Főzni én főzök (szeretek, kikapcsol), hétköznap maximum mosogatás, porszívózás, mosás, ilyesmi dolgok vannak, de mivel a lakás sem túl nagy, meg általában automatikusan elpakolunk magunk után, ha használunk valamit (lakótársakkal éltünk mindketten, megszokja az ember :)), sosem gyűlik össze nagyon sok munka. Hétvégén jöhetnek a nagyobb dolgok, mint a fürdő tiszítása, stb, de van, amit csak havonta csinálunk (ablakpucolás stb).

Az pedig, most hogy lassabban csinál meg valamit, mint én, egyáltalán nem zavar. Nem fut el a munka, nincs a torkunknál kés, hogy úristenmostazonnal kész legyen, csinálja csak a saját tempójában a saját módszerével, eszembe se jutna ilyenért b-sz-gatni. Ha pedig valaminek muszáj lenne kész lennie mondjuk x óráig (bár ezt nehezen tudom elképzelni), akkor nem érdekelne, hogy az utolsó pillanatban kapkod, hiszen a lényeg, hogy megcsinálja.. Felnőtt embert szerintem nem kellene gyerekként kezelni, el tudja ő dönteni, milyen tempó felel meg neki. Ha lassan csinálja, akkor lassan, nem értem, mi ebben a tragédia. Ha emiatt mindent megcsinálsz helyette, az lesz a végeredmény, hogy többé hozzá sem nyúl majd semmihez, még kérésre sem, mert úgyis csak le lesz hurrogva, hogy ez meg az meg amaz nem jó. Eddig talán nem kellene eljutni :)