Bizalmatlan vagyok a párommal szemben, hogy van e értelme a kapcsolatunknak?

A párommal januárban ismerkedtem meg aki akkor még házasságban élt és van két gyereke. De első találkozáskor már tudtam hogy Ő kell nekem. Sokat találkoztunk és minden nagyon jó volt. Nagyon boldog voltam és szerelmes ahogy Ő is. Pár hónapra rá mi összeköltöztünk és éltünk boldogan. De kevesebb mint fél év után megváltozott és én gyanakvó lettem. Megnéztem a telefonját és hát beigazolódott a sejtésem. A volt férjével a hátam mögött levelezgetett hogy hiányzik és hogy szereti. Ezután nagyon összevesztem vele és Ő aznap kitett egy szórakozóhelyen és visszament a régi lakásukba ahol a volt férje van. Lefeküdtek mint az a későbbiekben kiderült. Ezt Ő mondta el nekem. Majd két nap múlva hívott hogy nem tud nélkülem lenni és nagyon hiányzom neki. Reggelente hívott és zokogott a telefonban.Mivel a volt férj folyamatosan presszionálta és elmesélte hogy mennyi csaja volt azóta és kivel mit csinált. Közben a testvére és a szülei is ráhatással akartak lenni hogy menjen vissza. A dolog szépséghibája az az hogy a 15 év házasságban voltak tettlegességig fajuló dolgok is és sok megaláztatás amit le kellett nyelni, de hát a két gyerek meg a sok év. Én azóta nem nagyon bízom meg benne. Volt még pár eset hogy ellenőriztem mert a megérzéseim azt diktálták és folyamatosan ment a csevegés. Néha arról hogy megint hogy újra kezdik. Én ezt szóvá tettem. Kértem váljon el és hogy legyen ennek vége. Azt mondta neki idő kell az elválásra lelkileg mert mint férfit nem kívánja és nem is élne már vele többet. Azt mondta szeret és szerelmes belém. Hogy ne ellenőrizzem mert ezzel csak rontok a helyzeten. Engem viszont zavar hogy beszélgetnek, üzengetnek egymásnak. Én megígértem hogy nem fogom kontrollálni. Mit tegyek?