Csak szerintem nem kapcsolat a távkapcsolat?

Igen, borzalmas.

Szerintem, ha rövidebb időre kerül egymástól távol a pár, akkor azt a kapcsolatnak ugy mond "ki kell bírnia", ha tényleg szeretik egymást és elég erős a kapcsolatuk.

Ha nem bírja ki azt a "rövid" távot, akkor szerintem előbb utóbb amugy is befuccsolt volna a dolog.

DE a hosszu távu távkapcsolatot én sem tartom igazi kapcsolatnak. Azt meg pláne nem, akik eleve ugy jönnek össze, hogy sok km választja el őket, és csak chat/skype meg havi 1-2 találkozás.

Persze ezt nem vágom hozzá az ilyen "kapcsolatban" élő emberekhez, tiszteletben tartom hogy ők ezt választották valamiért, én nem tenném.

Számomra az "lefogadható" idő, amit külön tudnék tölteni a páromtól az kb 1-1,5 év. Ennél többet érzelmileg sem tudnék elviselni, és nem is látom értelmét, hogy 3-5-7 évig távkapcsolatban legyünk.

Akkor inkább én is, és ő is keressen mást, olyat aki "helyben" van és lehet igazi kapcsolata vele, nem egy többnyire virtuális.

En tavkapcsolatban elek, de egyaltalan nem erzem ilyennek a kapcsolatunkat, bar nalunk tobb is a beszedtema, minthogy "mizu"... szerintem valahol itt lehet nalatok a dolog miertje. Mert fizikai kozelsegben konnyebb egy puszival vagy barmivel elviccelodni a dolgokat vagy csak nezni a tevet vagy egy filmet orakig, de ugye telefonon ez nem kivitelezheto, es itt utkozik ki, ha ket embernek nincsen mirol beszelnie igazabol. Ami egy kapcsolatban nem jelent jot.

Tehat osszessegeben szerintem ez abszolut ember es kapcsolatfuggo, en soha egy percig nem ereztem magam kevesbe kapcsolatban (sot rajta kivul eddig egy parom volt, 3 evig, o magyar volt es itthob elt, hetente tobbszor talalkoztunk, de pl. nala egyaltalan nem ereztem azt hogy hozzatartoznek), es mindig tervezzuk az ujabb talalkozasokat, programokat egyutt:).

21/N