Szeretet-szerelem. Szerintetek?

Ez úgy nem az igazi.. Szerintem előbb van a szerelem és az később szeretetté alakul... Így is le lehet élni valakivel egy életet, hogy csak szereted, mint embert, de ha megérzed, hogy milyen szerelemmel szeretni valakit, akkor biztosan azt gondolnád, hogy kár lett volna kihagyni.

De ez tőled függ, ha neked így jó, akor ez nem ok arra, hogy szakíts vele.

Nagyon sokan járnak hasonló cipőben, kérdező, és ennek számos oka lehet. Az egyik ok az, ha hozzád hasonlóan nem esnek szerelembe, mégis megmaradnak a lanygmeleg pocsolyában, mert az is jobb, mint a semmi. A másik ok az, hogy a szerelemnek is nagyon különböző mélységeit érhetjük el, attól függően, hogy kit sodort utunkba az élet. És ha nincs viszonyítási alapunk, könnyen azt hihetjük, hogy ez már szerelem, ami örökké tart majd. Közben meg csak egy tavaszi lepkefing volt, nem több. Megint másik ok az, amikor ugyan volt szerelem, de a hormonok kitisztulása (fél-két év) után nem tesznek a kapcsolatért a felek, az lassan elsorvad, és nem marad helyébe, csak a nagy büdös semmi.

A fenti esetekben jellemzően együtt maradnak, kínlódnak, mert félnek továbblépni. A párkeresés ugyanis meglehetősen kényelmetlen állapot. Érzelmek dúlják fel a lelkünket, van, hogy egy perc nyugtunk sincs, szerelembe esünk, reménykedünk, csalódunk, padlóra kerülünk, hogy aztán megint mennybe szálló reményekkel kezdjük újra. Aki emlékszik ezekre a viharokra, az nem szívesen cseréli fel a jelenlegi biztos pozícióját, inkább szenved és vár. Szerintem az emberek 95%-a nem a megfelelő pár mellett vegetál. De, ez nem vethető a szemükre, hiszen a legtöbben nem is tudják ezt. Azt hiszik, ez törvényszerű, és ennek így kell lennie.