Tudom, hogy elrontottam, de hogyan hozhatnám rendbe?

Nyár végén megismerkedtem egy nagyon rendes, kedves sráccal, 26 éves. Beszéltük, hogy mindketten komoly kapcsolatot szeretnénk. Sokat randiztunk, hetente 3-4szer találkoztunk. Az utóbbi időben már nála is aludtam. Tényleg jó volt minden, és úgy láttam neki is, annyira egy rugóra járt az agyunk. Néha azt érzem, hamar adtam neki oda magam, és lehet hogy ez hiba volt, de nem bántam meg, mert eddig ez volt életem legszebb szakasza. Viszont neki egyéb családi problémái lettek mostanában, amihez próbáltam empatikusan állni. Ez kihatott ránk is. Már nem találkoztunk, alig beszéltünk facen is, volt h napok is kimaradtak, hogy semmit nem tudtunk egymásról. Én írtam neki párszor, de magába fordult látszólag.Néha azt éreztem csak rám nem kíváncsi.Aztán nem rég kezdtünk megint beszélgetni. De a helyzet továbbra is bizonytalan maradt a kapcsolatunkat illetően és én besokalltam és írtam neki pár sort, amit ő félre értett....pedig csak arra voltam kíváncsi akar e még engem vagy meddig várjak. És azt írta, hogy majd kiderül idővel mi lesz velünk, de ez nem tetszett neki hogy kérdőre vonom és ennyi idő után számon kérem....pedig nem ez volt a célom, csak tisztán akartam látni...azt hittem ennyit megkérdezhetek miután ismét beszélgetünk h velem mi célja. Tudom, hogy hibáztam, de csak mellette akartam lenni, de a kötődésemmel, a ragaszkodásommal elriasztottam. Most nem beszélünk, elvan magának. Megfordult a fejemben hogy más lány van e a dologban, rá is kérdeztem amikor összevesztünk, de mondta hogy ilyen butaságokat ne képzeljek be.

Ti mit tennétek? Hogyan tudnám ezt jóvá tenni? Már nem akarok írni neki, viszont hiányzik. Megkedveltem nagyon. A környezetem szerint én tehetek erről hogy idáig jutottunk, ami részben igaz is, mert tényleg bután viselkedtem. A probléma, hogy nem szeretem szőnyeg alá seperni a problémákat. De hogyan lehet ebből jól kijönni? :( Mert most azt se tudom mi van. 25/N