Ez így normális?

23 éves vagyok, a barátom 24 és első komoly kapcsolata ez mindkettőnknek. Most 4 éve vagyunk együtt. Körülbelül egy éve egy véletlen folytán kiderült, hogy a hátam mögött randizgat egy másik lánnyal. Ott, akkor a szívem tört össze. Megbeszéltük a dolgokat és arra jutottam, hogy adok még egy esélyt neki, nekünk. Most úgy érzem szeret és ezt hangoztatja és ki is mutatja. Én is szeretem. Nagyon. Amikor együtt vagyunk minden nagyon jó is, viszont amikor nem vagyunk együtt elöntenek a gondolatok. Nem félek attól, hogy újra megteszi, csupán nem telik el úgy nap, hogy ne jutnának eszembe azok a mondatok melyekkel lebukott. Ez normális? Szerintem egy ilyet teljesen elfelejteni sohasem lehet, maximum továbblépni. Ti, tapasztaltabbak mit gondoltok erről?

Előre is köszönöm!