Kinek mikor jött el az a pont, h itt a vége a házasságának, nincs tovább? Mi történt? Ki hova ment, hogyan szakítottatok ott, ahol gyerek is volt? Az

Én férfiként tudom megítélni ezt.

Nekem ugyan nincs gyerekem, de poklot jártam az excsajommal azért, hogy legyen - vizsgálatok végeláthatatlan sorokban, lombikbébi-programok, stb. A durva az, hogy rámfogták a dokik, hogy meddő vagyok, amiről kiderült, hogy konkrétan hazugság, mert a szakításunk óta gyereket csináltam véletlenül egy másik nőnek, bár sajnos el kellett vetetni..

Ezenkívül közös ház, amin most próbálnánk valahogy megosztozni, nehezíti a dolgot, hogy azóta az excsajom odaköltöztetett egy seggdugasz kis nyominger náci focihuligánt, vele élnek ott, és esze ágában sincs eladni a közös házunkat..

Na de ez nem is fontos, a lényeg az, hogy az excsajom is bipoláris volt. Betegségtudat 0, a gyógyszereit abbahagyta már a kapcsolatunk legelején, hát eléggé pokollá tette az életemet, ennek ellenére a végsőkig kitartottam mellette, de sajnos be kellett lássam, hogy az ilyen embereken nem lehet segíteni, ha ők maguk nem akarják, és konkrétan bármi jobb, mint velük élni, még az utcán élni is.

Szóval szakítottam, elköltöztem.

És azóta sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozotabb vagyok. És ha lett volna közös gyerekünk, vittem volna magammal, bárhová, csak tőle távol.

Szóval én azt mondom, hogy bármennyire is bizonytalannak tünik a jövőd, inkább merj lépni, mert nem éri meg, hogy rámenj erre idegileg, pláne hogy van egy gyermeked, akire vigyáznod kell, és akit fel kell nevelj a lehető legegészségesebb környezetben. És egy ilyen bizonytalan, torz lelkű ember nem lesz rá jó hatással, sőt. Nagyon rossz hatással lesz rá.

Tedd meg, legalább érte, amit kell.

Nem biztos, hogy a kislány biztonságban van mellette.

Én elköltöznék mire hazajön.

És neked kérdező ezek után még nem jött el "az a pont"?

Irigyellek..

Vajon mi kell még????

Letojnám messziről, felőlem mehet utcára is az se érdekelne. Húznék el tőle minél messzebb a vérbe. Te meg még gondolkodsz. Gratula.

0 empátia van benned. Ő beteg, az egyik legsúlyosabb elmebetegségben szenved, és a gyógyszer csökkentés miatt súlyosan pszichotikus állapotba került. Nem felel a tetteiért, örülhet, ha egyáltalán emlékszik mindre, össze tudja egyáltalán rakni fejben.

Inkább támogatni kellene, és ügyelni rá, hogy szedje a gyógyszereit és járjon terápiára.

Támogatni... Te komplett idióta vagy? Támogassa az orvosa az! Éltél te egyáltalán egy ilyen ember mellett??? Vagy tudod te mit jelent??? Vagy csak olvastál valamit neten és abból táplálkozol!

Egy vadbarom mellett nem mérlegelünk, hanem elhagyjuk a csába és kész! Miért kellene egy egész családnak és gyereknek is tönkre mennie bele? Te aztán nagyon buta vagy előző!!!

És az ilyenek nem gyógyulnak ki a bajukból soha, ez nem egy nátha te tudatlan!

MIÉRT kell megvárni, amíg tragédiába torkollik az egész?!

MIÉRT kell 1 ember miatt mindenkinek szenvedni és szenvedésben, rettegésben és gyomorgörcsben és agresszióban leélni az életét?!

Gondolkozz el előző mekkora baromságot írtál, neked fogalmad se lehet ezekről! Anélkül pedig ne mondj már hülyeséget!

Csak leírom, én mit tennék.

Beadod a válókeresetet. Nem kell hozzá a férjed beleegyezése.

Ha jól értem, a lakás a tiéd. Vedd fel a kapcsolatot egy ingatlanirodával, hogy adják el neked.

Beszélj a szüleiddel, hogy egy kis időre odaköltöznél. És ha dolgozol, tudnak-e segíteni abban, hogy oviba viszik a kicsit, elhozzák, stb.

A közelükben kezdj el munkát keresni, ha van szerződésed, már költözhetsz is. Aztán ha sikerül eladni a lakást, helyben veszel másikat. Nem lesz olcsó, biztos hogy hitel is kell hozzá, de meg lehet oldani, és olcsóbb, mint az albérlet.

A férjednek mondd meg, hogy mi újság, és mennyi ideje van kiköltözni. Mire elmegy a kecó, már ne legyen ott. Ezt közjegyző előtt fektessétek le írásban, akkor hatósági segítséggel is ki tudod rakni, ha magától nem megy.

Ha dolgozik, kapsz valamennyi gyerektartást, ha nem, akkor az állam megelőlegezi, de ezt ügyvéd jobban tudja, hogy hogyan.