Mikor jön rá egy férfi h elveszitheti a párját?

Nem akarlak elkeseríteni, de ha az eddigi jelzéseidre nem reagált, akkor ezután sem fog. Az a férfi ugyanis, aki képes meghallani a párja igényeit, az elsőre is meghallja (a mostani párom ilyen).

Az exemnek évekig jeleztem, hogy vannak ilyen-olyan igényeim, lesz**rta. Hogy mikor jött rá, hogy elveszíthet? Konkrétan akkor, amikor már elveszített. (Előtte kb. 5 "utolsó esélyt" adtam, mindig fogadkozott, de semmi nem változott.)

Sőt, továbbmegyek: a mostani kapcsolatában is előjöttek ugyanazok a problémák, mint velem, és még mindig nem esett le neki, hogy ha 4 párkapcsolata ment tönkre ugyanazon okok miatt, akkor a hiba az ő készülékében van! Még mindig azt hajtogatja (közös ismerősöknek, de én is hallottam már tőle), hogy ő mindig "problémás" nőket fog ki.

menj el bulizni vagy valahova a barátnőkkel. vagy meséld el neki, hogy bejössz az xy csávónak. én pl mikor ezt hallottam jobban megdugtam a csajomat a szokásosnál.

a szavak nem mindig elegek, hogy változtatni kell. tedd meg valahogy az első lépést, menj el mással. ne pasival és ne randizz, de az feltűnik neki majd, ha nélküle jól érzed magad, és akkor talán jobban meghallja a szavaidat.

az 1-es keserűségére meg ne figyelj, hogy dobjad egyből... buta.

# 2: Köszi a minősítést. Én éveket öltem az előző kapcsolatomban, hogy megpróbáljam megváltoztatni a helyzetet. Igen, eljártam bulizni is, jól éreztem magam, nem hatott. Udvaroltattam magamnak másokkal, nem hatott. Bejelentkeztem párkapcsolati tanácsadásra, az exem lemondatta velem az időpontot. Sorolhatnám még, hogy mi mindent próbáltam meg, nagyjából két éven keresztül. Sőt, volt egy olyan időszak is, amikor az exem próbálkozott változtatni és alkalmazkodni az igényeimre figyelni... tartott vagy két hétig, és az is kb. úgy nézett ki, hogy "nesze, hát erre vágytál, nem?".

Azóta olyan társsal vagyok, akinek egyszerűen a személyiségéből fakad, hogy odafigyel rám és meghallja az igényeimet. Össze sem lehet hasonlítani.

1-eske, értem. elhiszem, hogy így jártál, és valószínűleg igazad is van abban az esetben.

csak most nem arról van szó.

a leminősítésed azért történt meg részemről, mert arra a kérdésre, hogy "ellaposodott a kapcsolatunk. mondtam is a csávómnak. mit tegyek?" az a válaszod, hogy "ez biztosan nem fog változni, ezt ismerem, az én csávóm is ilyen volt, most meg istenkirállyal vagyok együtt és ez a jó. rúgd ki és keress mást!" (sarkítva)

holott nem biztos, hogy ez a megoldás, azért mert te így jártál.

szépen, fokozatosan, ahogy te is csináltad ;)

hihetetlen, hogy ezen az oldalon olyan könnyen verik más f. szával a csalánt minden empátia nélkül az emberek. csak úgy repkednek a "biztos, hogy megcsal" "lapát" "ne bocsáss meg neki, nem érdemli meg" válaszok és jó tanácsok... kicsit felelősségteljesebben és körültekintőbben kell válaszolni szerintem.

de nem vagy buta, azt visszavonom, bocsi. :*

Uh, 2-eske. Olyan primitív vagy, mint ide Lacháza. Egy kapcsolat nem csak a dugásról szól. Ha csak arról szólna, akkor a kérdező nem foglalkozna azzal, hogy a mostani párja nem húzza meg rendesen, hiszen akkor szó nélkül keresne egy másikat, aztán megint egy másikat.

Itt arról van szó, hogy nem becsüli a kérdezőt, mindent természetesnek vesz tőle, nem fejezi ki neki, hogy mennyire szereti, nem törődik vele.

De persze a hozzád hasonlós túl primitívek ebbe belegondolni, aztán ha a nő megelégeli a sorozatos elutasítást és keres egy normális férfit, akkor persze a nő lesz megköpködve.

De könyörgöm, hol van megírva, hogy egy nőnek minden sz@rt el kell viselnie?

Különben az első hozzászóló nem megkeseredett, csak épp tudja, hogy nem szabad olyan szekér után futni, ami nem veszi fel, és elvárja egy kapcsolatban, hogy visszakapja azt, amit ő is belead. Ennyi.

Nagyon együttérzek veled, kérdező. Bár mi még csak másfél éve vagyunk együtt, és kb 1 éve együtt is élünk, de hasonlókat tapasztalok. Tudom, hogy szeret, és nagyon rendes ember, stb... de már nem udvarol, nincsenek romantikus "megmozdulásai", kicsit olyan megszokottá vált az egész. Én eléggé vágyom a társaságára, ő meg nagyon szeret magában ellenni, a hobbijával foglalkozni (otthon bütykölgeti a makettjeit), olvasni, stb, minden nap kellenek neki ezek a kis külön elfoglaltságok, és kettesben már elêg ritkán csinálunk programot, a "mi" háttérbe van szorítva, és inkább nagyrészt csak "ő" van. Én is el tudom foglalni magam, akár egyedül is, vagy barátnőimmel találkozom, de ettől függetlenül sokkal több minőségi időre lenne szükségem vele. Lehet, hogy ők ilyenek alapból, és ezen nem is lehet változtatni..?!

30/L, 35/F

# 5: A kérdező azt írta: évek óta áll fenn ez a probléma és már többször jelezte a párjának az igényeit.

Az én emberismeretem és élettapasztalatom alapján az, hogy képesek vagyunk-e figyelembe venni egy számunkra (állítólag) fontos személy igényeit, vagy sem, az olyan alapvető személyiségvonás, ami nem változik meg trükközések hatására. Sőt, igazából semmi hatására nem változik meg, mert aki így viselkedik, az a saját fejében él, elvárja, hogy a világ alkalmazkodjon hozzá, és ne neki kelljen alkalmazkodni mások igényeihez. A válásom után évekig jártam pszichoterápiára, és utólag beláttam, hogy a saját alacsony önértékelésem miatt vonzódtam az ilyen típusú emberekhez. Onnantól kezdve azonban, hogy javult az önbecsülésem, már az ismerkedés során ki tudtam szűrni az ilyen embereket (volt velük tapasztalatom bőven, nem csak párkapcsolatban... vonzottam az egoistákat, akik magasról tojtak az én igényeimre a kapcsolatokban).

Mióta kerülöm ezt a "típust", azóta megtapasztaltam, hogy létezik az ellentéte is: olyanok, akiknek zsigerből jön az odafigyelés, akiknek eleve fontos, hogy párjuk is jól érezze magát a kapcsolatban (nem csak az elején, a rózsaszín ködös időszakban, hanem később is).

Én nem hiszek abban, hogy egy ember alapvető személyiségvonásait meg lehet változtatni, kivéve, ha ő maga akar változni. De akkor is hosszú idő az érdemi változás. A mostani tudásommal egy fikarcnyi energiát sem fektetnék egy másik ember megváltoztatásába, ha nem látom rajta a szándékot a változásra. Lehet azt érezni, hogy a másik együttműködő-e, vagy sem. Szerintem a kérdező párja nem az. Innentől pedig minden próbálkozás felesleges. Mást mondanék, ha meglenne a változás szándéka, akkor lehetne foganatja. Így azonban csak egyedül küzd a kérdező a kapcsolatért, ami még inkább önbizalomromboló.

#6 te biztos nem vagy primitív, csak az értő olvasás esik nehezedre. a dugás egy példa volt, olvasd el még egyszer, hátha felfogod, mit írtam ;)

#8 értelek, igazad lehet sok mindenben. de ahogy te is változtál a pszicho terápia hatására, emberünk is változhat. igen, ebből a 14 sorból valóban nem tűnik túl motiváltnak a másik fél, de egy kis párterápia / programok mással / szakítás belengetés hatására lehet, hogy felnő a feladathoz és eljön a paradigma váltás. én csak annyit akartam jelezni, hogy ne tanácsolj egyből szakítást, mivel te is sok más módszer után jutottál oda, lehet hogy nekik működne a sok másból egy kevésbbé drasztikus is.

sok sikert mindenkinek!

kiszálltam :*