Tényleg nagyon fiús vagyok?

inkább nem ez most a divat

nekem tetszik amit magadról írsz,,,kár hogy ilyen fiatal vagy

Szerintem nem mindegy, hogy milyen nadrágot hordasz.

Utálom, hogy ezt írom, mert az öltözködésre nagyon nem szeretek adni, de az az igazság, hogy most eszembe jut egy-két dolog a gimnáziummal kapcsolatban éééés.... hát na.

Volt egy lány, aki MINDIG(értsd 99%, de nem emlékszem, hogy valaha nadrágban láttam) szoknyában volt. Nem hivalkodó, nem k*rwäs, stb. Szolid, csinos, látszódott a jó alakja benne, és nagyon-nagyon nőies volt. Tapadtak rá a csávók, mert mindig nő volt.

Voltak lányok, akik női nadrágban voltak, amiben szép fenekük látszódott, ha arról volt szó, és néha napján szoknyában jöttek (főleg persze nyáron), és rájuk is nőként tudtam tekinteni, mert nőiesek voltak.

Viszont ismertem egy csomó olyan lányt, akik szimplán nadrágban voltak, NEM női nadrágban, hanem férfi farmer, bő ing, nagy bőr öv, tudom is én ilyesmik. A lényeg, hogy egyáltalán nem látszódott meg a nőiességük. De nulla. A hajuk vállig érő volt, és mindig hátra fogták lófarokba... De semmi nőiesség nem volt bennük.

Kell a nőiesség. Ha bensőd fiús az nem zavar engem, de kitértél az öltözködésedre is... és hát ha valaki fiúnak hat kívülről, vagy legalábbis nem nőnek tűnik kívülről, akkor nem is tekintek rá nőként.

Tudom, hogy jöhet, hogy "de kövér vagyok, nincs jó alakom, anyám egy disznót nevelt" stb.

Egy 160 cm-s lány, aki 70 kg nagyjából négy éven keresztül osztálytársam volt, és mindig nagyon nőies tudott lenni. Csinos volt, szoknyában jött, hajpánt, hozzáillő fülbe való, mintha skatulyából húzták volna ki úgy illett mindene mindenhez. Még én is észrevettem és megdicsértem, pedig igazán nem értek az ilyenhez.