Ez szakító ok szerintetek?

Köszi a válaszokat!

A szakító okra nem azt értettem, hogy a barátai nem bírnak, hanem arra, hogy nem áll ki mellettem.

Értem én, hogy nem kedvelhetünk mindenkit, ez teljesen természetes.

De mint írtam, a barátai soha nem is adtak esélyt nekem, legalábbis én úgy érzem, hogy hiába próbálkoztam, csak elutasítást kaptam válaszul.

A barátom pedig az estek felében engem hibáztat, hogy én miért nem szólok hozzájuk, szegények zárkózottak és nekem kell közeledni. Azt nem tudja megérteni (vagy nem akarja?), hogy én közeledtem, de csak leráztak. Az esetek másik felében pedig ígérget, hogy ha nem változik, akkor beszél velük. De eddig még sosem lett belőle semmi.

Én pedig kezdem úgy érezni, hogy ha ennyiben nem számíthatok rá, akkor később mi lesz, mikor nagyobb volumenű problémákkal kellene szembenéznünk együtt.

A barátainak nem mond semmit, mert olyan kellemetlennek, már-már megalázónak gondolja számomra!, hogy beszélnie kell a barátaival, hogy azok foglalkozzanak velem. Szerinte ha így beszélne velük, akkor az nekem lenne megalázó, hogy "te figyelj már Józsi beszéljél már a csajommal is".

Pedig elvileg őt is zavarja, hogy nem tudunk úgy elmenni a barátaival, hogy én is legalább tűrhetően érezzem magam, meg amikor összejöttünk, elvileg ő is nagyon remélte, hogy velem végre el tudunk menni társaságba is, mert noha zárkózott típus vagyok, ennek ellenére igen nyitott is a világ dolgaira, és nagyon érdeklődő, így elég nagy reményeket fűzött hozzám ezen a téren.